Evangélikus Népiskola, 1933

1933 / 2. szám - Ebenspanger János pedagógiai gondolatai

duktum minden? Mindnyájunk előtt lebeg e kérdés s ezért a vallás kétségkívül az emberiség legmélyebb ügye. Vájjon e kérdés megfogható-e egyáltalán az ész által? Eszünkkel e két ellentét között soha sem fogunk nyugvópontra jutni. Az igazságtalanság, nyomor, csapások, háború, a szerves lények egymást való marcangolása létükért, a cselekvés megkötöttsége, öröklés, vérmérséklet, körülmények által, továbbá az ember késői világrajötte az egyik oldalon és a másik oldalon a megnyugvást nyújtó tudata Istennek, az örök jóság, a tökéletes élet létezésének, amely követésre hív fel minden nyomor, csapás, igazságtalanság ellenére; az a fix pont, amely egyedül ad pihenőt a zaklatott léleknek, amely szüntelen hatást fejt ki, amely képezi a fajok eredetének titkát éppúgy, mint talán a Speng- ler-féle kultúrlelkek hátterét. Az bizonyos, hogy a világmindenség evolúciója az ember megjelenésével nyert értelmet, színt és magyarázatot, ámde a másik oldalon ismét: az ember is elmúlik alkotásaival egyetemben. Van-e ebbe belenyugvás? Az ész vergődése e két véglet között mutatja, hogy a vallásoktatás helyes megoldása az emberiség egyik legfontosabb problémája. Ebenspanger a vallásoktatásról többször nyilatkozott. Legfontosabb cikkei: az Evang. Népiskola 1902. évf. febr. s márc. számban lévők és ,,Über methodische Behandlung des Religionsunterrichtes in der Volksschule" c. 1895- ten megjelent füzete. Azt mondja: ,,Az én véleményem az, hogy a hit és erkölcstan tantárgyaink sorában első helven áll . . . didaktikai es methodikai tekintetben egészen úgy kezelendő, mint a többi tantárgy," ,,Azóta, hogy a lélektan tanulmányozása folytán tudjuk, , . . hogy az oktatást a gyermekekben már meglévő ismeretekre kell ráépítenünk, hogy a gyermeki léleknek a tananyagot teljesen felfognia és a már meglévő lélektartalommal összeolvasztania sikerüljön, azóta a didaktikai alapelvek, az ismeretesről menj az ismeretlenre! a közelről a távolra! a könnyebbről a nehezebbre! az egyszerűbbről az összetettre! az elemekről az egészre! a szemléletről a fogalomra: összes oktatásunknak alapköveivé lettek. Ezen elveket módszeresen helyes tanítás nem hagyhatja figyelmen kívül. Ezen szabályok hatálya alól a vallástanítás sem vonhatja ki magát." „Hogy a vallásos tananyag megemészthető s hasznothozó legyen, nem szabad belőle túlságos sokat vennünk. . . nem lehet az jó, ha növendékeink lelkét szellemi táplálékkal . . . megtömjük." ,,A tanulás, mely helyes módszer szerint folyik, sokkal többet ér, mint az, mely csak magolásból áll. Ez minden tantárgyra vonatkozik, a vallástanításra is." „Hogy a vallásos tananyag megemészthető és termékeny lehessen, mindenekelőtt szükséges, hogy a tananyag megválasztása a gyermek korára és szellemi fejlődésére való tekintettel történjék." Az első- fokon az okos vallástanítás csekély számú egyszerű, könnyen érthető bibliai történetekre, egyszerű gyermekded imádságokra és énekekre szorítkozik. A középfokon is még ezt a szabályt kell szem előtt tartanunk. De taníthatók már az erkölcstan egyes könnnyeb- ben érthető tételei is, különösen olyanok, melyek a bibliai történetekből fejtegethetők. A hittannak elvontabb tételei és az erkölcstannak nehezebben érthető részei csak a felső fokon taníttassanak. A választanok s egyéb nehezen érthető és kényesebb dolgok csak a konfirmandusoknak és az ismétlő iskolában taníttassanak. A káté,