Evangélikus Népiskola, 1933
1933 / 2. szám - A tanító és az istentelenség áramlata különös tekintettel a bolsevizmusra
38 megragadó, világot, bűnt, sátánt legyőző hitet. Engednie kell, hogy az Úr Szentlelke szívénél fogva megragadja őt és odaállítsa az Úr Jézus Krisztus mellé, hogy ez tulajdoníttassék neki igazságul. Engednie kell, hogy a Szentlélek a sárból-agyagból téglává égesse és mint téglát beleépítse őt az Úr szent templomába, az anyaszentegy- házba, a hívők közösségébe. Megtérés, megigazulás, megszentelődés, krisztuskövetés, önodaadás: íme ez legyen valóság az evangélikus keresztyén tanító életében. Az a ,,Krisztus érettünk“ legyen számára a „Krisztus bennünk“: „élek én, de többé nem én, hanem él bennem a Krisztus“ (Gál. 2: 20). Legyen ő ott, ahol a Krisztus van, vele szoros összeköttetésben, akkor az egekben lakozóval együtt neveti, könnyek, szenvedés, nélkülözés, üldöztetés és halál közepette is neveti azokat, akik az Úr ellen és az Ő Felkentje ellen dühösködnek, tanácskoznak, élet-halál harcot vívnak (Zsolt. 2) . . , Tanítótestvérem, te is tekints most önmagádba! Engedtél-e már az Úr lelkének? Elfogadtad-e kegyelmét? Tied-e a Krisztus? Odaadtad-e az Úrnak énedet, amelyet Ő megkíván tőled? Egy indián törzsfőnök, mikor megismerte a Krisztust, odaadta vadászkését, ágytakaróját, kedves lovát, önmagát ennek a Krisztusnak. Te oda adtad-e magadat Neki? Meglátszik-e rajtad és életeden, hogy evangélikus keresztyén vagy? A keresztséged és keresztyénséged megszentelt életre kötelez. Milyen az életed? Különbség van a keresztyénnek a megtérés előtti és megtérés utáni bűnös élete között. A megtérés előtti élet fut a bűn után, a megtérés utáni élet ellenben fut a bűn elől. Te hol futsz? A bűn előtt vagy a bűn után? Tanítótestvérem, fogadd el a zsoltáríró intését és „csókold meg a Fiút, hogy meg ne haragudjék“ és te magad megállhass ebben az istentelen-istenellenes világban, az Istennek ezen ítéletidejében! „Fogjad kezem, oly gyenge vagyok, érzem, hogy nálad nélkül járni sem tudok! . . . Fogjad kezem és vonj közelebb magadhoz, úgy szíveden én megpihenhetek! , . , Fogjad kezem, az út sötét előttem, ha fényeddel meg nem világítod!“ . . . Fogjad kezem! . . . Óh, ezt mondd, ezt énekeld, ezt könyörögd és tedd oda kezedet az Úr kezébe: vezess Uram! És az Úr megtart és vezet tégedet. Akard megélni az élő Istent és meg fogod őt élni, — nem gondolataid erejében, nem emberi képességeiddel, de Istennek az Úr Jézus Krisztusban való önkijelentésében. És ha megéled őt, akkor megállasz. De az evangélikus keresztyén tanítónak maga köré is kell tekinteni. Ott, ahová állíttatott, részt kell vennie a mentő, védelmi harcban, mely akkor a legsikeresebb, ha pozitiv munkában, az Úr szőlle- jében az Úr kegyelméből végzett munkában áll. Az iskolában vezesse a kicsinyeket az Úrhoz. Ha a báránykák a pásztor mellett vannak, a farkasnak nincs ereje felettük. Az egész tanítás legyen istentisztelet, melynek igehirdetése a vallástanítás. Legyen az iskolaterem a gyermekek temploma, a tanító ennek a templomnak papja. Legyen a tanító gyermekeinek lelkipásztora: figyelje őket, járjon utánuk, gondozza őket lelkileg. Ne hangozzék el ajkáról egyetlen szó, amellyel az Úr előtt meg nem állhat. És legyen egész magatartása olyan, hogy a gyermekek tudják őt tisztelni és láthassanak benne keresztyén ideált. Soha el nem felejtem, amit egy anyától hallottam. Vasárnap délután a korcsma ajtaja előtt álldogált gyermeke. Amikor rászólt, hogy menjen el a korcsma ajtajából, gyermeke
