Evangélikus Népiskola, 1933
1933 / 2. szám - Tapasztalataim a hamburgi munkaiskolákban
azt válaszolta: a tanító úr is itt benn van... Lássák meg a gyermekek tanítójukon keresztül az Úr Jézus Krisztus bünbocsájtó, felemelő, hordozó, türelmes szeretetét. Lássák meg tanítójukon keresztül azt, hogy a keresztyénség élet, szent éleb gyönyörűséges élet. Istenben bízó és imádkozó élet. Szeressék meg a tanítón keresztül az Úr Jézust és akkor a gonosz nem vehet erőt rajtuk. Konferenciánk első előadásában láttuk ennek lehetőségét. Én ennek szükségességét és fenséges voltát hangsúlyozom. Hogy az evangélikus keresztyén tanító így állhasson meg iskolájában, komoly megtérésre, az élő Krisztussal való élő kapcsolatra van szüksége. Ha ez megvan, akkor természetszerűleg fog az iskolájában megállni. „Áldást parancsol melléd az Úr." Vájjon ezen isteni biztatással viheti-e a szülő drága kincsét, gyermekét hozzád az iskolába, tanítótestvérem? Azzal a bíztatással: te áldást fogsz jelenteni gyermeke számára? És tekints vissza eddigi tanítói működésedre: áldás voltál-e gyermekeid számára, mert te a Krisztusé voltál, és nekik a Krisztust hirdetted, és őket a Krisztushoz vezetted? És hogyan legyen ezután? Áldásul küldött tégedet az Úr az iskolába, azért vigyázz és ne tántorodj meg! Folytatása következik. Tapasztalataim a hamburgi munkaiskolákban.*) Irta: Graf Samu, Sopron. 7. A munkaiskola kialakulása. Be kell vallanom, hogy a mai idők nem alkalmasak arra, hogy a pedagógia terén észlelhető újításokkal foglalkozzunk, hogy merész terveket szőjjünk, ideákkal töltsük meg lelkünket és ezek megvalósítását próbáljuk keresztülerőszakolni. Hiszen a meglévő anyagi és szellemi javaknak megtartása is leköti minden erőnket és a puszta megélhetésért való küzdelem kiöl az emberből minden ideálizmust, megbénítja munkaerejét és munkakedvét. Nagyon kevesen vannak, kik képesek magukat túltenni a sivár jelen nagy és kis kellemetlenségein, gondjain és fel tudnak emelkedni egy eszményi világ tiszta légkörébe. Ez nagy lemondással és nagy küzdelmekkel jár. De ilyen lelki küzdelmeken ment át Luther Márton óta minden reformátor. Azok is, kik a tanügy terén új ösvényeknek, új utaknak szabtak irányt. És e nehéz időkben nincs megnyugtatóbb, vigasztalóbb, feleme- lőbb érzés mint az, mely az emberiség nagy alakjainak munkájába, életébe, verejtékes és sikeres küzdelmeik történetébe való elmélyedés folytán fakad szívünkben. Azt tapasztaljuk ilyenkor, hogy az emberiség nagyjainak célkitűzésében nagy eltérések nincsenek, nem is voltak. Hiszen p. o. a pedagógusok célja ősidők óta a jó és derék embertipus nevelése. Hogy ezt a nevelés melyik ágával: az erkölcsi, *) Felolvastatott az Országos Evang. Tanítógyesület közgyűlésén, 1932. nov. 17-én.
