Evangélikus Népiskola, 1933

1933 / 12. szám - Titkári jelentés

316

szagos gyűléseinken, aki csak néhány évvel ezelőtt szenvedett egy ilyeni alkalommal testi épségét is veszélyeztető és talán mostani gyengélkedését is siettető balesetet, kipróbált vezérünk: Krug Lajos ma nincs itt közöttünk e 10 éves évfordulón. Azt üzente nyilt levelében: „Akaratom, energiám is a szüntelen folyó küzdelemben felőrlődött — az elnökséggel járó terheket nem bírom tovább.“ így indokolva meg lemondását, búcsúzott elnöki munkahelyétől. Testi tö- rődöttségét, gyengélkedését hozva fel okul, már e közgyűlésen sem jelent meg. Maradásra kértem, de külön levélben is hajthatatlannak mutatkozott.

Egy rövid jelentésben nem lehet méltóan jellemezni azt a férfiút, aki egész munkabírásával, lelki adottságának minden megnyilvánulásával nagy eszmei magaslatokra emelkedve, önzetlenül dolgozott, fáradozott az evangélikus tanítóságért; aki szellemi és erkölcsi javak és értékek mellett nagy anyagi értékekkel is gazdagította az evangélikus tanítói közösséget. Kevesen tudják, de előttem sokszor kitárta lelkét és elpanaszolta, hogy micsoda töviskoszorút kellett neki életében a rövidlátás, a megnemértés s a kalmárszellemű vá- doskodások egybefonódásából elhordoznia. De felülemelkedve a kicsinyeskedésen, fennkölt lélekkel haladt előre a maga útján és maradandó alkotásokkal írta fel nevét az evangélikus népoktatásügy, az egyházépítő és társadalmi munka s a nemzeti kultúra történetének lapjaira. Van-e köztünk csak egy is, aki felérne hozzá és aki azt merné mondani magáról, hogy hasonló vagy nagyobb önzetlenséggel szolgálta volna az ev. tanítói közösséget, mint Krug Lajos?

A legmagasabb helyről reáhullott kitüntető elismerés, a jubileumakor az ev. tanítóság ajándékaként átnyújtott ezüstkoszorú mellett akkor becsüljük meg önmagunkat ez egyesület kebelében, ha távozó szeretett elnökünket soha el nem múló hálánk, szeretetünk melegével övezzük és majd módot keresünk hálánk megfelelő formában való kifejezésére. Addig is őt, akit nemrégen az Országos Tanítószövetség is egyik elnökévé választott, e közgyűlés kebeléből meleg áldáskívánással üdvözöljük, neki egészsége mielőbbi teljes helyreállását és azt kívánjuk: „Fény nevére! Áldás életére!“

A megemlékezés multbanéző tekintetét fordítsuk most a bennünket közelről érintő tanítói kérdésekre! Tagegyesületeink közt a kerületi tanítóegyesületek nagyvonalú közösségi munkát végeztek. Ünnepiek, impozánsak voltak közgyűléseik. A bányai eggházkerületi tanítóegyesület közgyűlése, amelyet Mendelényi János elnökletével Szarvason tartott, igen értékes, változatos, gyakorlatias programmal folyt le és Tessedik Sámuel, a nagy ökonómus emlékének is szolgált. De a dunáninneni vagy tiszai kerületi egyesületek sem maradik el munkájuk intenzivitásában, lelkes törekvéseikben! A dunán- tu inak a soproni ev. tanítóképzőintézet 75 éves fennállása adott ünnepiesebb jelleget és biztosított 200-nál több résztvevőt. Számos ünnepi szónoklat emelte ki a képző áldásos szerepét a tanítóképzés e.r®n;Remekbe szabott szónoki beszédben ecsetelte D. Kapi Béla püspök azt a nemes hivatást, amire az Üdvözítő a tanítót elkötelezte