Evangélikus Népiskola, 1933
1933 / 11. szám - A filozófia tanulmányozásáról
290 idevonatkozó felfogásokat. A második fejezet tárgyalja a genetikai problémákat (történés, kauzalitás, mechanizmus és teológia, a pszichikainak és pszichikainak egymásra hatása). A harmadik fejezet az ismeretelméleti (noetikus) problémákkal foglalkozik; szól az igazságról, az evidenciáról, a megismerés eredetéről, érvényéről és tárgyáról. Egyike a legértékesebb és legmélyebb fejezeteknek. Az érvényességnek kétféle értelme van: lélektani és logikai. Az első az igazságnak valaki által való elismerése; a másik az igazságnak ettől függetlenül való létezése. Az ismeretelméletnek az utóbbi a tárgya. Erről szól az ismeretelméleti irányok tárgyalása után, felölelve egyúttal az egyes tudományágak tárgyalását. A munka második része az axiológiai (értéktani) kérdésekkel foglalkozik. Vannak ítéletek és megítélések. A megítélések állítmányai mind a tetszés, vagy nemtetszés nyilvánulásai: igaz, hamis —* jó, rossz — szép, rút stb. Az utóbbiakra mindig valamely értékre való vonatkozást látunk. A kérdés, e megítélések lehetségesek-e általános, egyetemes érvényessé- güek? Az értóktan kutatja tehát: lehetségesek-e erkölcsi és esztétakai ítéleteink egyetemes érvényűek, avagy csak a mi szubjektív vélekedéseink azok? Ugyanezt kérdezi az ismeretelmélet és a logika az igazságra; tehát eszerint a logikát is már az értéktanhoz lehet számítani. A könyv e részének tárgya az étikai és az esztétikai problémák; az előbbiek felölelik egyúttal a jogbölcseleti, történetbölcseleti, kulturbölcseleti problémákat. A második rész harmadik fejezete a vallási problémákat tárgyalja: a szentséges, a vallás igazsága, valóság és érték. A vallásosság az értékeknek egy világfeletti, természetfeletti, tapasztalatontúlí valóságra való vonatkoztatásában áll. A lelkiismeret tanúsítja, hogy a személyiségek tapasztalatontúlí, metafizikai életösszefüggése tény, valóság. Az értékek után igazoló élet követeli metafizikai betetőzését az Istenségben. Ahogyan reális valóságot alkot a lelkiismeret, hasonlóan reális valóság az Isten. A végkérdések természetesen meg nem oldhatók. így a bűnnek és nyomorúságnak létezése Isten mellett. Ámde, ha érték és valóság egybeesnék, akkor nem létezhetne akarat és törekvés. Az idő jelentősége ebben a különbségben van: ami van és aminek lennie kell. S mert e különbséget éppen akaratunk révén tapasztaljuk, ezért ismeretünk sohasem fejtheti meg e kettőnek eredetét. Ez volt Windelband gyönyörűszép könyve. Külpe Oswald: „Einleitung in die Philosophie“ c. müve (389 old.) alapos képet nyújt a filozófiáról, mint tudományról; annak tartalmáról és állásáról. Álláspontja a kritikai realizmus; a theizmus a metafizikai kérdésekben; a vitalizmus és teleologizmus (hisz az életerőben és a fejlődés célszerű vezetésében), a természetfilozófiában és az indeterminizmus (vallja az akarat szabadságát) az erkölcstanban. Műve első fejezete szól a filozófia fogalmáról és beosztásáról; a má- sodik fejezet behatóan tárgyalja a filozófia általános és speciális diszciplínákat; a harmadik rész hasonlóan fejtegeti az ismeretelméleti, metafizikai és étikai irányokat; végre a negyedik fejezet a filozófia teladatáról és rendszeréről szól. Külpe szerint a filozófiának az is feladata, hogy új szaktudományokat létesítsen, illetőleg előkészítse új szaktudományok talaját. Régente kétségkívül a filozófia volt az
