Evangélikus Népiskola, 1933
1933 / 11. szám - Fegyelem a munkaiskolában
284 vezetét, különösen, ha nem egy ember, hanem kisebb-nagyobb tömeg dolgozik egyszerre. Az iskolában is munka folyik; ha azt akarjuk, hogy az eredményes legyen, meg kell szerveznünk, be kell osztanunk, irányítanunk kell, bizonyos szabályokat kell felállítanunk és ezekhez mindenkinek alkalmazkodnia kell: ez ismét a fegyelem. Ha nem állapítanánk meg bizonyos kereteket, meg sem indulhatna az iskolában a rendes munka, csak zűrzavar és rendetlenség lenne ott. A cselekvés iskolája nem zárja ki tehát a fegyelmet, sőt, ahogy a régi iskola nem lehetett fegyelem nélkül, úgy a munkaiskola sem nélkülözheti azt. A munkaiskolában nem passzív bábok ülnek, hanem gondolkodó és cselekvő tanulók, akik ha kell, szabadon mozoghatnak is, de minden cselevésük bizonyos cél szolgálatában történik, az érzelemnyilvánulásaik, közbeszólásaik a gondolkodásuknak, az együttműködésnek a jelei és spontán megnyilvánulásai, nem pedig a fegyelmezetlenségnek, a rendetlenkedésnek folyományai. Ha egy gyári munkaterembe lépünk, zaj, mozgás, lüktetés fogad. Első pillanatban tán fülsiketítő a zaj és bántó a sürgés-forgás, de csakhamar észrevesszük, milyen ütemes rendszer, fegyelmezett tevékenység folyik ott. Hasonlóképpen a munkaiskolában is a munka lázas, örömteljes sürgése lehet csak, de mindig fegyelemmel és önuralommal párosulva. De, ha nem magának, az iskolának a szempontjából nézzük a kérdést, ugyancsak világos, hogy annak az egyéni fegyelemnek, melyre a nemzeti államnak szüksége van, az alapjait a nemzeti iskolának kell leraknia. Milyen legyen mármost á modern iskolának a fegyelme? Láttuk, hogy a régi fegyelem nem a lélekben gyökerezik, csak az ellenőrzés idejében van meg, külsőséges és az iskola elhagyása után nem működik, a cselekvés iskolájával nem egyeztethető össze, a polgári társadalom és az állam hasznát nem veszi. Más fegyelmet kell tehát meghonosítanunk a cselekvés-iskolában! Nem kívülről ható és a gyermek szempontjából passziv, hanem belülről, a lélekből kiinduló aktiv fegyelmet, maradandót, mely a jellem részévé lesz és egész életén át hat a tanulóban. Cselekvő iskolában cselekvő fegyelemre van szükség! Fegyelmezzük elsősorban a tanulók gondolkozását. Tudjon parancsolni gondolatainak, tudja összpontosítani azokat egy cél érdekében. Erre nevelik az összes tantárgyak a formális képzéssel, azért itt erről bővebben nem szólok. Fegyelmezzük a tanulók fizikumát; izmaiknak tudjanak parancsolni, testükkel tudjanak bánni, fellépésük legyen biztos és meggondolt. A testnevelés van hivatva, hogy nevelje őket ilyen irányban. De ez a nevelés legyen olyan, hogy a tanuló ne érezze a fegyelmet ráerőszakolt nyűgnek. Minden fontosabb intézkedés legyen tudatában megokolva, lássa, hogy arra szükség van, érezze, hogy az hasznos; ébredjen tudatára, hogy az előbbre viszi a tökéletes felé ezetö úton. Meg kell győznünk a fegyelmezettség szükségességéről és hasznáról, a fegyelmezett embert mint értékesebb embertipust kell eléje állítani, hogy vágyat érezzen a fegyelmezettség fokát elérni. Ae mi szabjunk korlátokat az iskolai viselkedésben, állapítsák meg
