Evangélikus Népiskola, 1933
1933 / 11. szám - Fegyelem a munkaiskolában
285 a. tanulók maguk az iskolai rendet, szokásokat (persze a tanító, tanár irányítása mellett!). Minden egyes intézkedés a saját belátásuk nyomán, szükségesként termelődjék ki belőlük, szükségessége a saját logikai megokolásukon nyugodjék. Ezzel a létesített fegyelmet és rendet mint saját alkotásukat tekintik és védik mindenkivel szemben s mivel lelki tevékenység hozta létre és tartja fenn, teljesen összeforr énjükkel és kihat egész életükre. Hasznos elemévé válik jellemüknek. Alig van gyermek, akire rá lehetne mondani, hogy rossz és a fegyelmet nem bírja; de viszont alig van olyan gyermek is, akinek főeleme ne a mozgás, a tenni-akarás lenne! A természetfejlödés törvénye készteti a gyermeket mozgásra, hogy erőit folyton gyarapítsa, izmait gyakorolja. Ha eme ösztönszerü mozgás- és cselekvésvágyat ki tudjuk elégíteni, ha hasznos irányban foglalkoztatni tudjuk, akkor a gyermek nem rossz. Ez lényegében a cserkészet alapvető elgondolása is. Ha érdeklődését a munka lekötötte, akkor fegyelemre is hajlandó lesz. Mennél több tehát az iskolában a cselekvő munka, az aktivitás, annál kevesebb baj lesz a rendzavarásokkal, kilengésekkel. A tennivaló tehát kétféle. Először bizonyos általános iskolai és munkarendet kell megállapítani, az iskolai élet minden fázisát fel- ölelően, minden órának speciális jellegét figyelembe véve. Külön rendje van a játék- vagy sportórának, a magyar- vagy a rajzórának. Különleges fegyelemre és rendre van szükség játék, vagy sport közben, amikor a kedélyeket gyakran elragadja a szenvedély. A cselekvő iskolában mindezeknek a rendjét a tanulók állapítsák meg! Ha együtt foglalkoznak ezzel, tudatossá válik előttük, hogy nem egyénenként, korlátlanul mozognak, hanem a köznek a tagjai s egymásnak tartoznak a rend és fegyelem megóvásával. Természetesen határozni kell, hogy mi történjék a rendzavarokkal? Ezzel belehelyezzük a tanulót a fegyelem világába és állandóan előtte lebegő céllá tesszük azt. Ez eddig a munka külső lehetőségeit biztosítja. Fontosabb és nehezebb azonban a belső, jellembeli fegyelem megteremtése. Ez utóbbi nagyrészt akarati tevékenység, tehát az akaratnevelésnek egyik fontos ága. Ahogyan előbb kifejtettük, hogy iskolai közös munka csak bizonyos rend betartása mellett lehetséges, úgy kell most beláttatni a tanulóval, hogy az egyén minden munkájában, minden életkörülményében jobban boldogul, ha fegyelmezett, ha önuralom és akaraterő felett rendelkezik. Különféle esetekkel illusztrálhatjuk ennek igazságát, bizonyára a tanulók is fognak példákat mondani. Azután megindítjuk a tanulókat az önfegyelmezés útján és időnként adott eseteket megbeszélünk velük és figyelemmel kísérjük ebből a szempontból a viselkedésüket. Ne sajnáljuk azt a néhány percet, amit ilyen akaratnevelő és fegyelmező megbeszélésekre fordítunk, ez igazi nevelő munka, tevékeny önnevelésre késztet és ha némiképpen megindult, a tanulók fegyelmezettebb munkája révén megtérül. Csak annyi időt fordítsunk akaratnevelésre és önfegyelmezésre, amennyit ezek híján fegyelmi esetek elintézésére kell fordítanunk, és eredményes lesz munkánk! Szoktassuk tanulóinkat
