Evangélikus Népiskola, 1933
1933 / 11. szám - Fegyelem a munkaiskolában
‘282 tanító testvérünk. Magyarsága szerint ítéljük meg, becsüljük és szeretjük kartársunkat. Azért fáradoztunk eddig is odaadó hűséggel az egységes front kiépítésén és kerültünk mindent, ami éket verhetne soraink közé. A Tanítószövetségnek mai szervezete kitünően bevált, annak oktalan megbolygatásába ne menjünk bele. Ne rontsuk le újabb szabályzattal azt, ami eddig bevált, aminek jóságáról megbizonyosodtunk, Ne rontsuk le azt, ami jó, hanem ezen az alapon építsük tovább az egységes tanítói frontot. Vigyük el tehát szívünket a Tanítószövetség decemberi közgyűlésére és hallgassunk a józan ész tanácsára. Ne engedjük magunkat homályos és nem tudni milyen célt szolgáló törekvésekkel az egyenes útról letéríteni! Maradjunk következetesek magunkhoz és akkor a decmberi közgyűlésen a bizalom bizonyára olyan kartársakra ruházza 19.000 tanítónak a képviseletét, akik arra a legméltóbbak. És ezzel aztán meg is tettük az első lépést azon az úton, mely a parlamentbe vezet. K. L. Fegyelem a munkaiskolában. Schranz Vilmos. Mielőtt a munkaiskola jelszava uralomra jutott volna az iskolában, minden iskolában elsőrangú fontosságot tulajdonítottak a fegyelmezésnek. Az iskolai munka eleje volt a fegyelem létesítése, hogy az lehetővé tegye a tanítást és mindvégig biztosítsa annak eredményes voltát. Az iskolavizsgálatoknak is egyik főszempontja volt: mennyire tud a tanító fegyelmezni? Mióta azonban az új pedagógiai jelszavak frissítő szele végigsuhant a nevelés berkeiben és Montessori Mária neve is ismertté vált, bizonyára sok kartársam feltette magában azt a természetes kérdést, hogy mi lesz most a fegyelemmel? Jó volt-e az eddigi — hosszú éveken vagy esetleg egy munkás életen át tartó törekvésünk az iskolai fegyelem fenntartására? Szükség lesz-e ezután is fegyelemre vagy nem? És ha igen, milyen legyen a cselekvés iskolájának a fegyelme? Hogy meg tudjunk ezekre a kérdésekre felelni, vizsgáljuk meg a probléma lényegét! A fegyelemnek egyik faja az, amit külső fegyelemnek (drillnek) lehetne nevezni. A gyermeknek csendesen kell ülnie, kezét valami meghatározott helyzetben tartania, minden cselekvése előírt módon hajtandó végre, mozgás nincs, közbeszólás nincs, a fej tartás és a nézés iránya is meg van szabva. Magyarázat alatt teljes csend és mozdulatlanság, passzív átadás a tanuló részéről. Csak az felelhet, akit a tanító kérdez, stb. Az ilyen fegyelem — mondanunk sem kell nyűgös és természetellenes. A gyermek nehezen is szokj a meg, szinte bele kell törni. Valósággal felszabadul a nyomasztó súly alól, ha az iskolából kilép és a maga természetes, gyermeki — mozgásból álló életét élheti. Ez a fegyelem semmi másban nem gyökerezik, csak a tanítóban, aki meghonosította. Ha más tanít az ilyen osztályban csak rövid ideig is, a fegyelem elromlik, a kedélyek felszaba- dulnak, mert a fegyelem nem a tanulói lélekböl indult ki, csak kívülről ráerőszakolt volt. Az ilyen fegyelemből a gyermek az élet
