Evangélikus Népiskola, 1933

1933 / 10. szám - A protestáns egyházi zene története

279

egy korái. Jellegük szerint lírai, epikai, drámai és misztériumszerű kompozíciók. Ezeken kívül három passiót ír Máté, János és Lukács evangélista szövegére. Leggrandiózusabb a Máté passiója, de drámaibb a János passió. Oratóriumai (nagyobb, elbeszélő kantátaszerű karmű) a karácsonyi, húsvéti mennybemeneteli oratórium. Orgonadarabjai korálelőjátékok, fantáziák és fugák. Ezekben; az orgona jellegének felismerésében és kidomborításában máig is leg- magasabbrendű képviselői az orgonastílusnak és orgonakompozíció lehetőségeinek. Fugáiban főként az egy témára épített tonális szerkezetű formát alkalmazza. Bennük a szólamok tényleg egymást űzik, amennyiben az egymotívum vonul végig az összes szólamokon s azt szabadon variálja. Ebben a minőségben újító és oly kimeríthetetlen és változatos, hogy az utána következő zenei titánok művészetéből, mint egy ősforrásból merítenek. Miséket is írt. Leghatamasabb ilyen műve a h-moll mise.

A protestáns korálirodalmat 5 év egyházi ünnepeire (vasárnapjaira is) írt 4 szólamú koráldallamok szerzésével gazdagította. (300 dallam.)

A lipcsei hívek szemére vetették, hogy a korái egyszerű vallásos dallamát díszítésekkel keverte. Kora őt nem értette s ez a szemrehányás is mutatja a korának konzervatív felfogását és azt a zenei copfot, mely még a középkor maradványa volt.

Mint a lipcsei Tamás-templom orgonistája és a Tamás-iskola énektanárja az egyházi éneket a legmagasabb művészi fokra emelte és mindig Isten dicsőségére, sohasem egyéni célok elérésére művelte. Gumprecht azt írja róla, ha vahaki, úgy Bach a szó teljes értelmében Isten akarata szerint szolgálta művészetét.

3 évvel halála előtt súlyos szembaj támadta meg, mely rosszul sikerült operációval végződött és a nagy mester, ki a zene szféráiban világosabban látott minden előtte járóknál és prófétai tekintettel a jövő zenéjét is meglátta, földi szemeinek világát teljesen elveszítette. Vaksága elvette életkedvét, de Üdvözítőjébe vetett hite szilárd maradt e megpróbáltatások idején is. Halála előtt tollba- mondta utolsó korálját: ,,Wenn wir am höchsten Nöten sind“.

Rengeteg zenemű maradt kézirat gyanánt hagyatékában, amiknek nagy részét egy külön e célra alakult társaság adta ki.

Fiai közül Fredmann és Fülöp Emánuel szintén nagy zenészek lettek s számos nagyértékű művel gazdagították a protestáns zenét. Mindketten kiváló orgonisták és a polifon zene művelői voltak.

Händel Frigyes (1685—1759).

A XVIII. század elején érte el a protestáns egyházi zene tetőpontját. Fejlődésének e csodás ívelésében nagy részük volt Bachnak és Händelnek, Utóbbi is Németország szülötte (Halle) és pedig ugyanazon néptörzsből való, a türingiai szász törzsből, melynek tagja nagy kortársa, Bach. Egészen megfoghatatlan a Teremtő gondoskodása, ahogy két kézzel szórta ajándékát a protestáns egyházi zene berkeibe. Két elsőrendű üstökös egyszerre világította be a XVIII. század első felét s fényük most is töretlen, ragyogásukat