Evangélikus Népiskola, 1933

1933 / 10. szám - A protestáns egyházi zene története

28J

semmi sem homályosította el. Éppeni úgy felülmúlhatatlan a polifon zene terén, mint kortársa, de stílusa amannál világosabb. Inkább a konzonancia felé hajlik, míg amaz szereti a kemény disszonáns meneteket. Mindketten finom ösztönnel megérezték azt a zenei irányt, mely a régi iránytól eltérően, magasabb szárnyalást ad az emberi léleknek. Mindketten hívei a protestáns politikai világnézetnek s ez, valamint az ebből folyó szabadság utáni vágy vitte Handelt a szigetország népe közé, ahol lelke megnyílt és teljes virágzásnak indult.

A két titán mégis különbözött egymástól. Bach lírai természet, a belső világ embere. Händel epikai egyéniség, a külvilág képe tükrözik lelkében, akinek az egyszerű „kántor" nem volt eszményképe.

Angolországban örömmel fogadták, mert ez időben az angol zenei élet hanyatlásnak indult. Purcell óta, aki 1695-ben halt meg, nem volt az angol nemzetnek még egy olyan világhírű zenésze.

Händel a londoni operaháznak lesz igazgatója s miután egy évtized alatt az angol operát felvirágoztatta, az oratórium terén alkotta meg a világ leghatalmasabb müveit, mint amilyen ,,M e s- s i á s“-a. Más művei Judás, Eszter, Debora, Makkabeus, Athália stb. Mind bibliai tárgyú művek és ebben mutatkozik vallásos lel- külete, zenéjében és stílusában a protestáns felfogás.

Kisebb művei himnuszok, különböző alkalmakra írt karművek. Orgonakompozíciói nagy orgonakoncertek, fugák és himnuszok.

így ajándékozta meg a német protestantizmus Angliát egy nagy zenésszel. Händel zenéjében gazdagon visszafizetődött a protestáns iskola nevelése. Bach mellett áll, mint az elbeszélő és drámai zene egyik legnagyobb képviselője.

Az anglikán egyház kizárólagos himnuszirodalmát, Purcellen kívül, kétségtelenül Händelnek köszönheti. Ezeken kívül Purcell mint motettszerző, Händel pedig mint az oratórium művelője szerzett örök alkotásokat.

Ezen himnuszok nálunk ismeretlenek, de Angolországban nagy jelentőségük van,

A koráléneklés hanyatlása.

Amikor azt mondtuk, hogy az egyházi zene, nevezetesen a karéneklés, hangszeres zene és általában a magasabb fokú, művészi zene a XVIII, század elején elérte tetőfokát, megkezdődött a közének, a koráléneklés lassú hanyatlása. A közéneket eddig vezető kórusének helyébe lépett az orgonakíséret, ami az eddigi élénk ritmust lassanként kiegyenlített hosszúságú szótaggá nyújtotta.

Gellert énekei a koráléneklésnek némi utóvirágzást biztosítanak. Említésre érdemes korálszerzők: Doles Frigyes és Hiller András.