Evangélikus Népiskola, 1933

1933 / 10. szám - A protestáns egyházi zene története

278

Szerzeményei: „Az Úr gondot visel“, a gyönyörő böjti ének „Szerelmes Jézus", mások, „Jézus, én bizodalmám“, „Jer, dicsérjük Istent“, „Te világ szép ékessége“, „Uram, hallgass meg“, „Készítsd magad“ stb.

R e i n k e n János, a hamburgi Kaíalin-templom orgonistája lévén, Scheidemann utóda volt. Bach serdülő ifjúkorában elvándorolt hozzá, hogy hallhassa játékát. Sok orgona- és zongoradarab szerzője. Az orgonajáték fejedelmei közt foglal helyet Buxtehude Dietrich. Lübeben lesz orgonista. Számos orgonadarab szerzője, ezek közül gyönyörű fugák és korálvariációk ragadják meg a szemlélőt, őt csodálattal hallgatja az ifjú Bach és szívja magába a zene mennyei fenségét.

A protestáns zenészek sorát egészíti ki Frank Melchior korál- szerző. Schein Hermann, Hammerschmidt András a korálmotett mestere. Korálkönyvünkben „Jézust el nem bocsátom“ című korálja van meg. Schütz Henrik a német vallásos zenedráma megalapítója. (Oratórium.) Bach Kristóf és Mihály, több motett és orgonadarab szerzői. Ezt a hosszú sort zárja le Pachelbel János szép tokkáták és korálmelódiák szerzője.

A XVII. és XVIII. század mint cantus firmus motetták, passiók, kantáták (korálkantáta) tengelyét alkotja.

Bach János Sebestyén (1685—1750).

Hammerschlag így ír róla: „A zenetörténet leggrandiózusabb jelensége, minden idők egyik legnagyobb lángelméje. Egyetemessége páratlan, szinte megfoghatatlan. Nemcsak korszaka szellemének gigantikus kifejezője, sokkal több annál, szelleme felette áll a korszaknak.“ A német protestáns zenei stílus benne talált betető- zőjére. ő annak legnagyobb, de egyszersmind utolsó nagy művésze. Művei technikai felépítésükben is valódi csodák s ebben is felülmúlja kortársait, de azoknak szelleme és kifejezésük módja szintén hű tolmácsolója az egyház protestáns felfogásának, annak, hogy az egyház Krisztus élő teste és vére.

Sokan őt újítónak mondják, mint ahogy egy új iránynak a klasszikus iskolának a megteremtője és mégsem újító, hanem inkább összefoglaló erő. Ő a hangszeres polifon zene utolsó reprezentánsa, de egyszersmind a homofon többszólamúság első hitvallója, így két világnézetet képvisel.

Művészete lényegében szubjektív, mert az emberi lélek küzdelmeit és rejtelmeit mint élményt tükrözi, de nem marad meg egyéni érzéseinél, mert nagyobb műveiben drámai, epikai, „de sokszor a költőóriások kozmikus szárnyalásával olyan szférákba emelkedik, melynek perspektívájából az egyéni tragédiák már a világrend örök összefüggésének láncszemévé alakulnak“. (Hammerschlag.)

Bach műveinek legnagyobb része egyházi kantáták. (Nagyobb vallásos karművek zenekísérettel, melyekben áriák és recitativók karénekkel váltakoznak.) 200 ilyen művel ajándékozta meg az egyházat. A legtöbbje korálkantáta, melyben a feldolgozott téma egy-