Evangélikus Népiskola, 1933
1933 / 10. szám - A protestáns egyházi zene története
276 zatát Istennek bemutatja. A világosság okáért legyen mondva: „Isten legnagyobb ajándékát az ember csak elfogadhatja, a szentség lényege tehát a communio, ez tesz bennünket új emberré.“ Luthernek és általa a reformációnak éppen az a legnagyobb érdeme, hogy a liturgiában az Úrvacsora eredeti jellegét és lényegét visszaadta az egyháznak. Ezenkívül meg is védte a szélsőséges eszméktől. (Spiritualizmus, vallási materializmus.) A formula missae-ben 1523. az evangégikus istentisztelet rendjét megállapítja, de az megmarad latin szertartásnak. Célja ezzel, „hogy Krisztus anyaszentegyházának liturgikus életét felemeljék a communio isteni magasságába“. Régi vágya lévén, hogy a német evangélikus egyházat német liturgiával ajándékozza meg, ezért a formula missae alapján megszerkeszti a német misét. Deutsche Messe und Ordnung des Gottesdienstes. Ez 1526-ban jelenik meg, de nem kívánja annak általánosságban való elfogadását, hanem szükségképpeni alkotásnak tekinti. Főrésze az úrvacsora, de állandósul benne a prédikáció is, (Téves egyesek beállítása, mintha az igehirdetést az Oltári szentség mögé helyezné.) A Deutsche Messenek egyik legerősebb kifejezője a német vallásos népének, mint a koráinak új formája, mely zenei tekintetben is éppoly értékes része a liturgiának, akár a gregorián korális. Luther ezek szerint tényleg megalapítója a protestáns zenének s ha figyelembe vesszük azt a lendületet, amelyet az ő kezdeményezése, befolyása és irányítása előidézett, ha megértjük korának istentkereső szomját, ha kortársainak és közvetlen utána következő, az evangélium szellemében munkálkodó nagy férfiaknak, hitvallás erejével bíró korálszerzeményeit átérezzük, csak akkor látjuk teljes mértékben az egész protestáns egyházat átfogó szellemének zenei nagyságát és egyéniségének alkotó erejét. A korái Luther után. Luthert munkájában támogatták és zenei stilusában megerősítették barátai, elsősorban a már említett Walther János, a torgai iskola énekmestere (megh. 1566). Melanchton őt komponistának nevezi. Ebben a minőségben új dallamok kitalálásában mutat ügyességet. „Gib unsern Fürsten", „Nun freut euch lieb' Christen“. A polifon zenében is marandandó alkotásai vannak. Ezeknek többszólamú szerkezete a világi zene hasonló alkotásainak szerkesztési módját tükrözi. Egyik müve az 1524-ben kiadott wittenbergi énekgyűjtemény, mely 43 vallásos éneket tartalmaz. (Ezekben a cantus firmus 42 esetben a tenorban és csak egy esetben fordul elő a discantusban.) A gyűjteményben ezeken kívül több művészi kivitelű karének is található, Walther Melanchtonnal a Luther-féle triásznak beltagja, tehát a reformátornak legmeghittebb barátja, kire ő egyik fiának nevelését bízta, amennyiben az tanulmányait a híres torgaui iskolában, Walther keze alatt végezte. A protestáns zene felvirágoztatásában rajta kívül több jelentős egyéniséggel találkozunk, olyanokkal, kiket a reformáció szelleme
