Evangélikus Népiskola, 1933

1933 / 10. szám - A protestáns egyházi zene története

275

^F1=== .... -■ E1^=>

K

ÁNTORI ROVAT

ES=I-----------------------------------------------------------------------------------------------A protestáns egyházi zene története.

írta: Kühn János.

II.

A liturgia.

Az egyházi zene történetében minduntalan hivatkozás történik a liturgiára, mint amelynek alkotó elemei az antifónák, zsoltárok, gregorián korálisok, himnuszok stb. Ismernünk kell tehát a szó igazi jelentését. Annyival is inkább, mert ma liturgikus és liturgianélküli istentiszteletekről beszélnek, mintha az annak esetleg elhagyható tartozéka lenne. A liturgia maga az istentisztelet, még akkor is, ha kihagyják belőle az antifónákat és az oltári szentséget. Az elnevezés görög eredetű és szolgálatot jelent, éppen úgy, mint a neki megfelelő héber kifejezése is, melyben azonban mindig az Úrnak szolgálatát értették. Az ókeresztyén egyházban már magát az istentiszteletet jelenti, a szertartás meghatározott formáját, melytől az egyház el nem választható, mert benne él, benne testet öltött az Úr Jézus Krisztus. ,,A liturgia minden részében a megváltás himnusza zeng és az inkarnáció csodáját hirdeti.“ (Jánossy.)

A nyugati egyházban a liturgia elnevezés helyébe lépett a missa (mise), míg a keletiben megmaradt liturgiának.

Eleinte imádságon, igehirdetésen kívül mindig magába foglalta az Úrvacsorát és ezért az esti órákban tartották, míg reggel himnuszokat és zsoltárokat énekeltek. A II. században a kettő egybeolvadt. A II, században a szertartás rendeződik és már gazdag formát vesz fel, melyben imádságok, zsoltáréneklés, prédikáció, bűnbánat és Úrvacsora, hálaadó ima, ének és áldás követik egymást. Ez az igazi evangéliumi liturgia, melyben Krisztus kegyelmi műve domborodik ki,

A IV, századtól még inkább gazdagodik ez a forma, ami azonban egyszersmind belső elhajtással is jár, amennyiben Krisztus főpapi áldozata a papok áldozati tevékenységévé alakul. Az eltolódás ezen irányban mindinkább terjed.

Az evangéliumi szellemet a keleti egyház inkább megőrizte, A misének több válfaja van, mint a milánói, a spanyol, kelta, a gallikán és római ,,m i s e“. Ebben az antifónáknak, zsoltároknak, graduáléknak (lépcsőének) nagy szerep jut.

Maga a mise szerkezetileg hatalmas komplexum, alkalmas a vallásos érzések felkeltésére, de hiányzik belőle Krisztus áldozati műve, a bűnös ember megváltásának kegyelmi eszköze. Ennek helyét foglalja el a pap funkciója, amidőn Krisztus vérnélküli áldó-