Evangélikus Népiskola, 1933
1933 / 10. szám - Az evang. tanító önművelése
272 Tisztában vagyok azzal, hogy ez egyelőre csak jámbor óhaj és hogy a tanítóképzés átszervezését főiskolai alapra mi idősebb tanítók aligha fogjuk megérni, ami azonban nem akadályoz meg minket abban, hogy azért továbbra is küzdjünk, hogy erős hittel reménykedjünk és bízzunk. A leghatásosabb fegyver, amivel ezt a küzdelmet nekünk tanítóknak, különösen pedig a fiatal tanítói generációnak folytatni kell, a lelkiismeretes kötelességteljesítés és komoly munka minden) téren, ahová az isteni Gondviselés minket állít és — amit elsősorban kellett volna említenem — a fokozatos és tervszerű önművelés. IV. Az önművelés mint a műveltségszerzés legértékesebb formája. A tanító önművelése nemcsak azért bír olyan rendkívüli nagy fontossággal, mert a tanítóképzőintézetek a fentebb kifejtett okok miatt nem nyújthatják teljes egészében azt a tudást és műveltséget, amelyre a tanítónak hivatásához szüksége van és nem nyújtanak módot arra, hogy a tanítójelölt pedagógiával tudományosan is foglalkozzék, hanem főleg azért, mert alig van tudomány, mely annyi irányzatot szült volna, mely a többi tudományokhoz való viszonyát annyiszor megváltoztatta volna, mely céljainak eléréséhez annyi módszert termelt volna ki magából, mint a pedagógia. Önművelés, önképzés nélkül a földmíves, az iparos, a kereskedő, a jogász, a mérnök sem lehet el, de legkevésbé a tanító, tanár és lelkész. És ezek között is elsősorban a tanítót kell említenem a fent elsorolt okoknál fogva. Az önművelés a művelődésnek, a műveltség és tudás megszerzésének legnehezebb, de legnemesebb, legértékesebb formája. Amit önmagunk, önerőnkből szerezünk meg, az nemcsak azért becses, mert egy étikai lelki folyamatnak az eredménye, melyhez nemcsak nemes szándék, hanem erős, törhetetlen akarat is kell, hanem azért is, mert az önművelés által szerzett szellemi kincsek maradandó értékűek és a jól végzett és eredményes munka boldogító tudatát keltik bennünk. Mindem, ami önmagunkban gyökeredzik, vagy önönmagunkból indul ki, legyen az érzelem, gondolat vagy tett, nagyobb lelki erőt tételez fel, p. o. az önbírálat, önbizalom, önérzet, önfegyelem, önismeret, önmegadóztatás, önképzés, önművelés stb. így az önművelésnek egyik feltétele az önismeret. Ismerjük meg magunkat! Ne legyünk elnézők saját magunkkal szemben! Ismerjük be, hogy nem élünk úgy, mint Krisztus igaz gyermekei, hogy gyarló emberek vagyunk és mint keresztyének, mint evangélikusok még messze vagyunk a tökéletességtől, attól a tökéletességtől, amelyről Krisztus azt mondja: Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei atyátok tökéletes. (Máté 5, 48.) Valljuk be, hogy tudásunk hiányos, hézagos; hogy módszerünk talán elavult, talán nem felel meg egyéniségünknek, vagy a modern pedagógia követelményeinek. Egy másik előfeltétele az önmegtagadás, a lemondás. Tudjunk lemondani kényelmünkről, kedvenc régi szokásainkról, sőt — ha
