Evangélikus Népiskola, 1933
1933 / 10. szám - Az evang. tanító önművelése
271 iskolától, illetve a tanítótól és így természetesen a tanítóképző- intézetektől is. Csak a testneveléssel összefüggő munkatöbbletet említem (leventeképzés, cserkészet stb.) és a munkaiskolával kapcsolatos intézményeket (gazdasági gyakorlóterület, műhely- és slöjdmunka, szabadtéri oktatás, tanulmányi kirándulások stb.). A tanítóképzőintézetek úgy akarnak lépést tartani a kor követelményeivel, hogy szaporítják az évfolyamokat, illetve osztályokat. 36 évvel ezelőtt a képzők még három évfolyamból álltak, akkor emelték az évfolyamok számát négyre, most már ötnél tartunk. De a tanítóképzés ügye ezzel még távolról sincs megoldva és nem is talál megoldást előbb, míg külföldi mintára a magyar egyetemes tanítóság által követelt főiskolai tanítóképzés álláspontjára nem helyezkednek az ország ügyeinek intézői. A közel jövőben erre ugyan nincsen kilátás, bár ennek, valamint a vele szorosan összefüggő nyolcéves tankötelezettségnek belátható időn belül be kell következnie, ha nem akarunk a balkán államok mögé kerülni. De viszont az is lehetséges, hogy ez a kérdés hirtelen kerül szőnyegre, ha ugyanis az ország anyagi viszonyai kedvezőbbre fordulnának és egy Klebelsberg-zsánerű ember jutna a kultuszminiszteri székbe. Ne felejtsük el, hogy egynéhány évvel ezelőtt a tanügyi kongresszus, sőt a kormány is komolyan foglalkozott ezzel a kérdéssel és az országos tanítóság ebben a kérdésben teljesen egységes. Ne találjon ennek a kérdésnek a megoldása minket készület- lenül. Mert lehet ezt a kérdést úgy is megoldani, hogy mérhetetlen kár származik abból egyházunkra, de viszont olyan megoldás is lehetséges, mely áldást jelentene evangélikus iskolaügyünkre és az egész evangélikus egyházra. Az én elgondolásom erre nézve a következő: A tanítói főiskolákat — melyek úgy, mint külföldön a legtöbb helyen hat szemeszterre terjednének — természetesen csak egyetemi városokban az egyetemek mellett lehetne felállítani, ahogy ez a külföldön is van. Most fontos, hogy valamelyik egyetem mellett evangélikus jellegű tanítói főiskola legyen. Ez a hely — szerény nézetem szerint — csak Sopron lehetne és — feltéve, hogy az egyetemeknél átszervezés nem lesz — úgy, mint a theológiai fakultás, a pécsi egyetem egy kiegészítő része lentne. Sopron ősi kultúrája, protestáns múltja, számottevő protestáns lakossága, valamint azok a körülmények, melyek a főiskolának ide- helyezését finánciális szempontból is megkönnyítik, a kérdésnek ezen megoldása mellett szólnak. Lelki szemeim ott látják már a tanítói főiskola épületét a Deáktéren, ahol a tanítóképzőintézet ódon épülete áll, a most beboltozás alá kerülő bánfalvi patak felett és a mellette elterülő kertekben, szemben a theológiai fakultás épületével. E két intézményből indulnának ki a magyar evangélikus nép lelkipásztorai és tanítói, nevelői, irányítói és vezetői. E két intézménynek több közös tanára is lehetne (pedagógia, egyháztörténelem, filozófia stb.), ami ezen intézmények fenntartását megkönnyítené és nyomós érvek a megoldás ezen módja mellett.