Evangélikus Népiskola, 1931
1931 / 1. szám - Badics Ádám: Mikép lehet a még iskolába járó és az iskolából már kikerült ifjúságban az evangélikus öntudatot felébreszteni és megerősíteni?
szunnyadozunk mi magunk is, tehát első sorban nekünk kell teljesen felébredni a szendergésből, hogy azután — az evangéliom napfénye mellett — ébren is maradva, hozzá foghassunk — az Úr támogatásával — mások ébresztéséhez is. I. Lássuk először hogyan ébreszlgeti a tanító az evangélikus ön-' tudatot az iskolában? Nagyon helyes az a gondolat, hegy mái a gyermeknél kell a munkát elkezdeni s az evangélikus nevet tudattá erősíteni, mert, ha a közönyösség már megkeményítette a szivet s elaltatta a lelkiismeretet, nehéz az ébresztés s még nehezebb az ébredés. A gyermeki lélek nagyon fogékony minden, úgy a szép és nemes, mint a helytelenségek iránt. Három tényező irányítja leginkább a fejlődő gyermeki lelket: a család, az iskola és a külvilág. Hogy a családi kör, mint a gyermek lelki fejlődésére ható tényező, mily végtelenül fontos s mennyire az egyén egész életére kiható, azt tanító testvéreimnek nem kell bővebben fejtegetni. Amit a gyermek otthon lát és hall, ha helytelen, pedig a legtöbb helyen az, a legjobb nevelés sem képes többé helyrehozni. Mennyivel eredményesebb lehetne az iskola munkája is, ha hivő, buzgó családi körből jönne a gyermek. A gyermek lelki fejlődésére ható s legeslegtöbb esetben szintén károsan ható, harmadik tényezőről: a külvilágiról most ne beszéljünk, hanem térjünk a második tényezőhöz, az iskolához, illetőleg annak leikéhez: a tanítóhoz. Végtelenül fontos, hogy aki az evangélikus öntudatot akarja tanítványai lelkének fehér lapjára, soha le nem törölhető színekkel cdafesteni, elsősorban maga legyen öntudatos evangélikus. Tartsunk azért először magunknál szigorú lelkiismeretvizsgáíatot s csak ha azt e tekintetben rendbeheztuk, fogjunk lozzá a munkához. Az evangélikus öntudat felébresztésére és erősítésére legalkalmasabb tantárgy a vallástan, annak mindenik ága, tehát úgy a káté, mint a bibliai történetek, ’egyháztörténet, egyházi ének és konfirmációi oktatás. A káté igen alkalmas eszköz. Jelenleg nagyon jó a könyvünk is hozzá. Ezt a kátét — imádságos lélekkel —• előbb nekünk kell jól megtanulnunk és követnünk, akkor hiszem, hogy eredményes lesz kátétanításunk. Ha a mi Pröhle-féle káténknak világos, szép magyarázatait sikerül tanítványaink leikébe csepegtetni, akkor már nagy utat megtettünk az öntudat ébresztése felé. Ne tekintsük tehát ezt a tantárgyat száraznak és nehéznek, merüljünk el benne teljes lélekkel, ez újból és újból megerősíti a mi — sokszor lankadozó — hitünket is. A most már egységesen használatra elrendelt Bereczky-féle bibliai történeti kézikönyv igen szépen végig vezet bennünket az egész biblián. Ajánlom, hogy azokat a történeteket, melyeket egyik vagy másik tanévben nem kell tárgyalni, illetve betaníttatni, olvastassuk el az összefüggés kedvéért, lehetőleg magából a bibliából. Az egyháztörténet szintén igen alkalmas az evangélikus öntudat
