Evangélikus Népiskola, 1931
1931 / 1. szám - Badics Ádám: Mikép lehet a még iskolába járó és az iskolából már kikerült ifjúságban az evangélikus öntudatot felébreszteni és megerősíteni?
í Mikép lehet a még iskolába járó és az iskolából már kikerült ifjúságban az evangélikus öntudatot felébreszteni és megerősíteni? Jelige: Máté ev. 9. r. 37 v.: „Az aratni való solí, de a munkás kevés. Gyűléseken, felolvasások keretében, újságcikkekben sok szó esik mostanában az evang. öntudatról. Bajnak kell lenni, hogy annyit beszélünk róla. A baj tényleg meg is van. Szomorú valóság, hogy e csonka hazában élő, fél milliónál is kevesebb evangélikusság fogy. pusztul. A legtöbb gyülekezetben erősen megcsappant a templomba járók száma, házasságkötéseknél — a reverzálisck révén —, a legtöbb veszteség minket ér, a szórványokban gyors tempóban apad el híveink száma. Gyülekezeti tagjaink nagy többségei hitetlenségbe merülve hajszolja az anyagiakat. Az a tény, hogy újabban szép számmal alakultak missziói lel- készi hivatalok, anyásultak filiák, épültek templomok, iskolák, szereltettek fel harangok, bár örömmel töltheti el szivünket, mégis ott él lelkűnkben az aggodalom, hogy maholnap templomaink hívek nélkül maradnak s ha külsőségekre még meg is nyilvánul az áldozat- készség, de legtöbbnyire csak szalmaláng az, mely hamar elalszik. S mi ennek az oka? Igen sok külső körülmény mellett, a legfőbb ok minden bizonnyal, az evangélikus öntudat hiánya. Evangélikus nevünket követve, nekünk a biblia alapján kellene állanunk, melynél szilárdabb alap nincs; de amelyből önként következik, hogy viselőjének ismernie is kell az evangéliumot, mely isme'- retre csak úgy tehet szert, ha folyten-folyvást tanulmányozza azt s életében követi is a megismert igazságokat. Ó mily más lenne egyszerre egyházunk helyzete, ha tagjai megértenék s követnék ezt a kötelességet! > Sck testvérünk azt gondolja, hogy ha egyházi adóját megfizeti s hangos szóval nyilvánítja evangélikus mivoltát, hogy akkor már jó evangélikus is. Nagy tévedés. Legyünk hát vele tisztában, mi is az az evangélikus öntudat, vagy helyesebben kifejezve: ki az öntudatosan evangélikus? Igen röviden azt felelhetjük: aki ismeri az evangéliumot s életében követi is. Az bizonyos, hogy nem könnyű dolog jó evangélikusnak lenni. Értelmes, alázatos, igaz embereket kiván ez az egyház s így a külsőségeket bálványozó és e világot imádó tömegnek nem is lehet igazán a vallása. Mi hát a teendő, hogy híveink igazi, jó evangélikusokká legyenek? Erről a kérdésről annál inkább kötelességünk nekünk is gondolkodni, mert egyháztagjaink leikéért, mi tanítók is felelősek vagyunk. Aki ezt a pályatételt kitűzte, eltalálta a szót, amidőn felébresztésről beszél. Kit kell ébreszteni? Aki alszik. Ki ébreszthet? Aki ébren van. De hát lelkileg ébren vannak-e mindazok, akiknek tiszte és kötelessége az őrködés és ébresztés? Valljuk be, hogy bizony
