Evangélikus Népiskola, 1931

1931 / 2. szám - Grieszhaber Endre Henrik: Fogalmazás, írás, olvasmánytárgyalás

tolásban részesüljenek, mint amilyenre eddig találtak (IX). Sajnos, reménye életében nem vált be, azért nem is lett meg ezen művének az Ígért folytatása. (Folytatása következik)

Fogalmazás, írás, olvasmanytárgyalás.

E hárem szorosan egybetartozik és a népiskolának — ha ilyen tekintetben különbséget akarunk tenni — igazán legfontosabb csoportját képezi.

Mit is jelent hát tulajdonképen fogalmazni? Röviden azt mondhatnék, a helyes szemlélet, avagy képzelet nyomán támadt gondolatokat egy megfelelő menetben összefoglalni és szóban vagy írásban kifejezésre! juttatni. Hogy tehát a népiskola helyesen taníthasson fogalmazni, mindenekelőtt szükséges az, hogy a gyermeket helyes szemléletre szoktassa és ezzel nevelje képzeleti és érzelmi világát. Ezen cél elérésére nagyon helyesen arra törekszik az új tanterv, hogy a gyermeket a beszéd- és értelemgyakorlatok során megtanítsa helyes szemléletre, megfigyelésekre és a megfigyeltek, szemléltek nyomán támadt gondolatoknak helyes módon való kifejezésére. Ilyenformán a fogalmazás már az első osztályban veszi kezdetét és abból áll, hogy a gyermekekkel a beszédgyakorlatok és az olvasás során rövidebb mondatokban elmondatjuk az olvasottakat vagy megfigyelteket. A népiskolának ezen a fokán írásbeli fogalmazásról csak az év vége Jelé lehet szó. Helyes vezetés mellett azonban mindenesetre már ezen a legalsóbb fokon is megraktuk az alapját annak, hogy gyermekeink helyesen fognak gondolkozni és gondolataikat megfelelő formában a fogalmazás segítségével kifejezésre is juttatni.

Meg kell már itten jegyeznünk azt, hogy ne képzeljünk a népiskolai fogalmazás alatt holmi tökéletes irodalmi terméket. Általában pedig igyekezzünk arra, hogy gyermekeink a fogalmazásban egyszerűségre és könnyen érthetőségre, világosságra törekedjenek. Kerüljünk mindenféle mesterkéltságet, frázishalmazt. Ha a gyermeket már az első osztályban hczzáneveljiik ahhoz, hogy mindazt, amit gondol, amit érez, amit szíve diktál, el is mondhatja és azt le is írhatja, akkor nem lesznek gyermekeink tollszárrágók, mert habozás nélkül fogják a maga rendje és módja szerint elmondani, leírni azt, amit a szemlélet, vagy átélt esemény nyomán gondoltak és átéreztek.

Ha megfigyeljük a felnőtteket, azt fogjuk tapasztalni, hogy a legrettenetesebb feladat legtöbbjének a fogalmazás. És ha csak egy egyszerű levélről vagy más valamiről van is szó. Miért? Mert a legtöbb ember nem meri a maga egyszerűségében elmondani azt, amit gondol, amit képzel, amit érez. Feltétlenül valami nagyot, valami olyant akar elmondani, ami képzeleti, érzelmi világában nincs is meg. Nem tud fogalmazni, mert arra annak idején nem tanították meg.

,Nem tudtuk sokáig, hegy ezzel a fogalmazással hogyan is vagyunk, mit csináljunk, tehát egyszerűen elhallgattuk és nem tanítottuk. Mert amit a régi tanterv használatának idején csináltunk, az