Evangélikus Népiskola, 1931
1931 / 2. szám - Grieszhaber Endre Henrik: Fogalmazás, írás, olvasmánytárgyalás
41 nem nevezhető fogalmazásnak. Pedig nem a régi tanterv volt a hibás. Lapozzuk csak végig az erre vonatkozó utasítást és azt fogjuk látni, hogy nagyon szépen, egészen precizen megmondja, hogy mit kell csinálnunk, hogy a rendes fogalmazáshoz és eredményhez jussunk. Szinte azt mondhatnám, az új tanterv e tekintetben nem is tud újat mondani, legfeljebb a tanítót ezen elhanyagolt területnek intenzívebb művelésére, fokozatos gondosságra serkenteni és meg akarja valósítani azt, amit a régi tanterv csak kitűzött, de a tanítóság megvalósítani nem tudott, A fogalmazás tehát a szemlélet vagy képzelet nyomán támadt gondolatokat szedi egy logikus menetbe össze, hogy egy kerek, érthető egészet alkosson, amelyet nemcsak a magunk, hanem embertársaink számára is megrögzítúnk azáltal, hogy ezt a logikus gondolatmenetét írásba foglaljuk. A fogalmazás alapja tehát a szemlélet és képzelet és az ezek nyomán támadt érzelem. Első teendőnk tehát a gyermeket helyes szemléletre nevelni. Ez pedig nem lesz nehéz, ha növendékeinket már a legelső osztálytól kezdve arra szoktatjuk, hegy mindeneket helyesen, pontosan, lelkiismeretesen megfigyeljen és úgy a megfigyeltekről, valamint azok nyomán támadt érzelmeiről nekünk egyszerű szavakban közvetlen módon, mindenféle álszenteskedés és mesterkéltség nélkül őszintén beszámoljon. Természetesen mondanom sem kell, hogy éppen a beszéd során alakul ki a tanító szerepe, amely oda irányul, hogy helyes érzékkel és tapintatosan megérteti a gyermekkel azt, hogy valamit szebben hogyan is kell elmondani, hogyan kell a szavakat mondatba foglalni és logikusan elrendezni. Az új tanterv a fogalmazás tanításában egészen pontos, bár eléggé rövid útbaigazítást ád a tanítónak. A tananyag megválasztása szempontjából, valamint annak elrendezése tekintetében azonban teljesen elegendő és érthető. A fogalmazást már az első osztályban kezdi, bár csak a második osztályban ad erre határozott időt. Nem képez azonban az első osztályban még önálló tárgyat, hanem szorosan belekapcsolódik a beszédértelemgyakorlatokba és az olvasásba és ezeknek mintegy kiegészítő részét képezi. Önálló fogalmazásról, pláne írásbeliről itt szó sem lehet, különösen mindaddig, míg a gyermekek az írásnak technikai nehézségeivel küzdenek. Azonban igenis kell már ezen a fekon a fogalmazást megkezdeni és az alapot megvetni azzal, hogy az említett tárgyak során az olvasottakat és megérteiteket egyszerű, rövid mondatokba foglalva elmondatjuk a maga rendje és módja szerint. Nem kell még, hogy az egyes mondatok között logikus összefüggés is legyen. Erre is ser kerülhet, azonban már az év vége felé, amikor aztán nemcsak szóbeli, hanem írásbeli is lehet a fogalmazás, állván ekkor abból, hegy egyes mondatokat nemcsak elmondanak, hanem le is írnak. De minthogy a beszédgyakorlatok tárgya mindig csak az átélt, vagy a szemlélet körébe eső élmény, cselekmény lehet, éppen úgy a fogalmazás is minden fokon a gyermekek közvetlen élményein és tapasztalatain épül fel. A tulajdonképeni írásbeli fogalmazás a népiskola második osztályában veszi kezdetét. Ha nem is kívánunk itt még nagyobb írás-
