Evangélikus Népiskola, 1931

1931 / 2. szám - Dr. Szelényi Ödön: A filozofiai pedagógia magyar úttörői

39

gyakorlati tudománynak mondja (I, XVII), majd alanyi és tárgyilagos neveléstudományról beszél (234), majd ismét leíró, történeti és bölcseleti neveléstant vesz föl, mely utóbbinak feladata a nevelés tulaj - donképeni mivoltát, eszméjét az általános érzésre, melynek a vallás lényeges mozzanata, az egyedi ész segítségével megállapítani, hogy abban a gyakorlati nevelés megbízható vezércsillagát bírhassa . . ,, majd ismét úgy határozza meg, hogy feladata a nevelés fogalmát... észelvekből vagy a benső tapasztalatokból megállapítani s rendszerbe foglalni és a külső tapasztalatok segítségével minden nevelési viszony rendezésére útmutatást adni. Eszerint anthropológiainak is lehetne neveznünk, nem a szó mai értelmében, hanem a szociológia értelmében, amennyiben tisztán lélektani és testtani megfigyelésekre fekteti a nevelés elméletét.

Készséggel elismerjük, hogy a nagyközönség pedagógiai igényeit az ilyen irányú munkák, melyek rendszerint minden fontosabb kérdésre kiterjeszkednek, mindenkor kielégítették, azonban elvi alapvetésük fogyatékossága miatt szigorúan tudományos munkáknak, filozófiai szellemű pedagógiai rendszereknek mégsem tekinthetők. Mentségükre fel kell hoznunk, hogy könyveiknek alig is lett volna olvasó- közönségük, ha tisztán tudományos körökre szorítkoznak. Egyébként az egész iránynak találó jellemzését adja Kármán e szavakkal: ,,Az oly nevelési teória, mely nem a cél kitűzéséből nyer világosságot az egyes eszközök és eljárási módok megítélésére, hanem ellenkezőleg azon móri azok szükségességét, hogy minő hatással lehetnek a növendék lelkére, az ily teória vagy minden ajánlkozó mód elfogadására, vagy pedig néhány a szokás, tán az önkény szabta biztos útnak követésére lesz hajlandó, A nézetek tisztulását elősegítheti, az egyes fogalmak körének áttekintését megkönnyítheti, azonban egységes, öntudatos gyakorlatot nem teremthet.“ (Ped. dolgozatok. I„ 32.)

Valóban úgy van, a cél gondos megjelölése az első, ebből kell levezetni a nevelés többi alapkérdését. A felsorolt munkákban azonban nem találjuk meg az egyes részeknek egységes elv szerint egybekapcsolt egészét. Nem tudnak betelni az üdvös neveléstani szabályok felsorolásával, de a szabályok közt hiányzik a belső kapocs. Két munka e körből azonban mégis nagyobb figyelmet érdemel. Az egyik Beély Fidél: Alapnézetek a nevelés és leendő nevelés tanítására (Pozsony, 1848). A másik Peregriny Elek: Általános neveléstan (Pest, (1864) című munkája.

Beély (Briedl) Fidél benedekrendi pap, korának egyik legbuzgóbb pedagógiai írója, említett művében általában merőben tapasztalati alapra helyezkedik, de azért van érzéke a tudományosabb neveléstan iránt is. Bizonyítja ezt főleg munkájának: A neveléstan történeti viszontagságai című fejezete, ahol kifejti, hogy a neveléstan az angol, francia és német tudósok által a filozófia egyéb ágaitól elvá- lasztatctt és így önálló tudománnyá tétetett (i. m. 134), amint egyik helyütt is a pedagógiát a filozófia egyik ágának tartja (149) és a tanárai közt Herbartct is felsorolja. Előszavában pedig azon óhajtását fejezi ki, hogy valahára honunknak is már tűnjék föl ama boldogabb csillagzata, melyben a tudományos munkák is méltóbb részvét és pár-