Evangélikus Népiskola, 1931

1931 / 2. szám - Dr. Szelényi Ödön: A filozofiai pedagógia magyar úttörői

38

de sokszor érdemén felül dicsért ,,Neveléstudományát" (1827), amelynek eredetisége igen csekély, amennyiben tárgyilag Wildei és Nie- meyer alapján készült, de van néhány maradandóbb becsű fejezete és előadása is folyékonyabb, mint a kor hasonló alkotásai. Mindenre kiterjedő érdeklődése, józan Ítélete, fölényes szelleme magával hozta, hogy széles körökben nagy tekintélynek örvendett. A pedagógia tudományos mibenlétéről ellenben alig van biztos fogalma, amint eme meghatározása is mutatja: ,,Magában tekintve a neveléstudomány nern más, mint azon szabásoknak rendbe szedett foglalatja, melyek szerint az ember ereje és tehetsége kifejlődnek s művelteinek; az emberre nézve pedig ugyanazon szabásoknak világos és gyökeres ismeretét és tudását jelenti (I. 30.), vagyis tisztán gyakorlati tudomány.“ Ezért nem számíthatom őt a filozófiai pedagógia úttörői közé. Hozzájárul, hogy összegyűjtött filozófiai tanulmányai (Pest, 1856) még jóval kevesebb eredetiséget árulnak el és neveléstanához képest jóval konzervatívabb szellemet lehelnek. Rousseaut, Vcltairet, Faludit pl. nem elemzi, hanem úgy ismerteti őket, hogy egyszerűen egymás mellé rakja a munkáiból vett idézeteket és az első kettővel mint az álbölcsesség és hibás műveltség képviselőivel szembeállítja Faludit, mint a keresztény műveltség és helyes bölcsészet megtestesítőjét, ami elfogadható. Végül az a megjegyzése, hogy a nevelésben ,,talán" keresztény szellemben írt philosophia adplicatának, a lelkipásztorság tudománya viszont bölcselő szellemben írt theologia adplicatának mondhatnék, (i, m. 15.), annyira magában áll, hogy abból nem, lehet hímet varrni az ő filizófiai álláspontjára; másrészt ez is csak arra mutat, hogy a neveléstant gyakorlati tudománynak tartja. Szilassy irányához számítható a tudományosabb készültséggel fellépő Lesnyánszky András Didaktika és metodikája (Nagyvárad, 1832); Kis Pál vaskos tanításmódja a városi s falusi iskolamesterek számára (Budapest, 1830); a kegyesrendi Spányik: Doctrina educationis (Budae, 1835), melyek ugyanezen eszmekörben mozognak, és Níemeyer színvonalán nem igen emelkednek felül. Spányik szerint: ,,regulae hae in ordinem redactae et in usum totum conjunctae efficiunt scientiam quae Paeda- gogica, id est scientia educationis appellatur"; a pedagógia kiforrásáról pedig ezeket mondja: ,.Hinc Anthropologia, Psychologia genuinae Biographiae, conversatio cum hominibus praesertim junioribus, attenta naturae humanae consideratio juventutis inprimis observatio juvenilium suorum annorum recordatio..............sunt eximia adminicula, quibus scientia et ars educandi efliciur." i. m. 15. és 17. oldal Vagyis ő is mindvégig empirikus alapon marad meg és nem tekinti magasabb nézőpontról a nevelői tevékenységet. Még sok ide tartozó munkát sorolhatnánk fel, így az abszolutizmus korából Dercsényi br. rendszerét (1851), sőt leszögezheíjük, hegy ezen irány hagyományai még a kiegyezés utáni időben sem szakadnak meg. így Pauer Imre: Pae- dagógiaí tanulmányai (Pest, 1869) és Lubrich Ágost 4 kötetes: Neveléstudománya (Pest, 1869) szintén ez irány jellegzetes vonásait viselik magúkén. Lubrich nagy munkájában kétségkívül sok becses anyagot hordott összei, de a neveléstudomány meghatározása nála nem válik világossá. Egy helyt a neveléstant embertanon alapuló elméleti-