Evangélikus Népiskola, 1931
1931 / 2. szám - Dr. Szelényi Ödön: A filozofiai pedagógia magyar úttörői
35 nulóval, hogy a tudományos műveltséggel bíró ember nem elégedhetik meg a nagy tömeg mindennapi tapasztalataival, hanem élete következetes és tudatos iránvítása céljából az ember és világ rendeltetését megértő, szervesen összefüggő fogalomrendszerre van szüksége4). Ezzel kapcsolatban pedig arra is utaltak, hogy valami elemi, primitiv világnézetre való törekvést már a gyermeknél is igen korán észlelhetünk, úgyhogy szükségesnek mutatkozik, lehetőleg korán megkezdeni az ifjúság világnézetének helyes irányban való formálását5). Ennek a törekvésnek végső konzekvenciája tehát szintén az, hogy a pedagógiát a filozófiával kell minél szorosabb kapcsolatba hozni. Bármely helyesnek tartjuk is ezt a törekvést, a történeti igazság kedvéért ki kell emelnünk, hogy ez a gondolat nem új, hanem csirája visszamegy elsőben a tudományos pedagógia igazi megalapítójához, Herbarthcz, aki az ,,Alig. Pädagogik“ bejelentésében (Selbstanzeige), 1806, már határozottan kimondja: ,.Pädagogik als Wissenschaft ist Sache der Philosophie, und zwar der ganzen Philosophie, sowohl der theoretischen, als der praktischen, und ebensosehr der tiefsten trans- cendentalen Forschung, als der allerlei Facta leichthin zusammenstellenden Raisonnements“. Hogy Herbart azután munkája folyamán nem maradt hű ezen elvéhez, hanem beérte az étika és pszichológia segédül hívásával, általánosan tudott tény és mai szempontból bizonyára fogyatkozásnak minősíthető. De hiszen jelenkori energikus ellenfele Natcrp, aki a neveléstant az egész filozófiához, dei kivált az értéktudományekhoz utalja alapozásért, is inkább csak kimondja ezt az elvet, de részletes kimutatásával mindezideig adós maradt. így napjainknak jellemzett és mindenkép helyes és jogos törekvését némileg Herbart egyik alapgondolatának megújítása gyanánt lehet felfognunk, melynek következetes keresztülvitele azonban máig sem történt meg. Érdekes már most, hogy a filozófiai jellegű pedagógia magyar úttörőinek a felkutatása azt az érdekes tényt hozza napvilágra, hogy a jelzett törekvés több mint 100 évvel ezelőtt Herbarttól függetlenül is felmerült annak jeléül, hogy már akkor is átérezték a pedagógiának a filozófia felé való tájékozódásának szükségességét. Eleve feltehetjük, ismerve egy évszázad előtti tudományos állapotainkat, hogy magyar gondolkodóink nem maguktól, hanem külföldi, kivált német írók hatása alatt jutottak el ehhez a következményhez és így szemlénk talán általános neveléstörténeti szempontból is bír némi érdekkel. Vessünk tehát egy futó pillantást egy század előtti pedagógiai irodalmunkra. ' Jól tudjuk mindnyájan, hogy mikor a 19. század napja fölkelt, még a leghalványabb reménycsíllag sem mutatkozott a magyarság látóhatárán, úgyhogy Herder ismert jóslata, a nemzet haldoklásáról, megvalósulásához látszott közeledni. Félelmetes aléltság ülte meg a lelkeket, minden magasabbra törekvés szárnyait a hatalom erőszaka letördelte és politikailag gúzsba lévén kötve az ország, a nemzet java4) Vida S.: Világnézet tanítása a középiskolában. M. P. 1916. 386. lap. 5) Pauler A.: A világnézet tanítása. M. P. 1'909. 201'. s. k.
