Evangélikus Népiskola, 1931
1931 / 2. szám - Dr. Szelényi Ödön: A filozofiai pedagógia magyar úttörői
36 része kicsinyes mindennapiságok között tengette az életét. A politikai és társadalmi elernyedés, az elaggás, haldoklás kétségbeejtő jelenségei közepette csak az írók kicsiny gárdája nem szűnik meg hevülni a magyar kultúráért. És midőn ők egy percig sem lohadó lelkesedéssel a nemzeti nyelv és nemzeti irodalom fegyvereivel küzdenek, hogy felrázzák a magyar társadalmat fásult közönyéből, ezzel politikai missziót is teljesítenek, előkészítvén Széchenyi nagy gazdasági-tár- sadalmi-pclitikai reformjait. Széchenyi föllépése után pedig nyomcn követik őt, úgyhogy a politikai reformokkal párhuzamosan halad irodalmunk fejlődése, izmosodása. Ismeretes dolog az is, hegy íróinkat és költőinket már a felujulás korától kezdve, bármilyen irányban dolgoznak és bármelyik műfajt művelik is, a költészet valamely ágát vagy az értekező prózát, mindig a hazafias szempont, a nemzeti kultúra eszméje, tehát bátran mondhatjuk, a nemzetnevelői hivatás tudata hevíti és viszi előre. A nemzeti eszme mindennek értékmérője, irányítója több mint egy századon át és serkent munkára olyanokat is, m. p, nagy számmal, akikben több a jóakarat, mint a tehetség, a buzgóság, mint az óvatosság. A nemzeti elhivatás tudatában művelik e lelkes emberek az eddig elhanyagolt tudemányos ágakat, tehát a filozófiát és pedagógiát is, a tudományos törekvés mint öncél, a gondolkodás magáért a gondolkodásért pedig jó ideig ismeretlen fogalom előttük. Amit a jó Sár ten Bernát a maga bizony még egészen naiv, skolasztikus ízű .Magyar nyelven filozófia“ című munkájában mond (Eger, 1772-ben); „Kívántam azon magyar ifjúságnak tulajdon nyelvére fordított filozófiával kedveskedni, kiben meg nem hűlt a magyar vér“, számos filozófiai és pedagógiai munka előszavában mint vezető gondolat, mint állandó közhely, csak más formában, bővebben kifejtve jelenik meg. Nem is volt könnyű dolguk ezeknek a lelkes, hazafias érzéstől áthatott tudósoknak, még a 19. század 30-as és 40-es éveiben sem. Hiszen igazi tudományos élet nálunk jó sokáig nem volt, amennyiben pedig veit, a latin nyelv dominálta a tudományos irodalmat ép úgy, mint a politikai életet. Ezért a munkáikat nagy nehézségek, nagy áldozatok árán kiadóknak még mentegetőzniök kellett, miért szólaltatják meg magyar nyelven szaktudományukat. Eredetiségre sem igen törekednek, hanem leginkább az illető tudomány meglévő állapotának a bemutatására, ezért nem is igen viszik előbbre szakjukat, hanem beérik azzal, hogy megalkották a magyar tudományos terminológiát és hogy kimutassák a magyar nyelvnek a tudomány művelésére alkalmas voltát. Ez áll általában e kor, a 19. század első 60—70 éveinek filozófiai és pedagógiai termésére, úgyhogy többnyire fordításokkal, utánzásokkal, kompilációkkal van dolgunk és a művek egyre sokasodó száma nem áll arányban azok értékével. Mégis el kell ismernünk, hegy ezek közt a munkák közt is igen sok az olyan, amely ■egyik-másik sajátságánál fogva felette érdekes, vagy nemzeti és történeti szempontból egyenesen nagyjelentőségűvé lesz, sőt akad nem egy eredeti és a maga lábán járó kísérlet is. Egészben véve mégis úgy áll a dolog, hogy az egész koron végig a magyar költészet és politika terén jóval több genialitás mutatkozik, mint a filozófiai tudó-
