Evangélikus Népiskola, 1931
1931 / 2. szám - Dr. Szelényi Ödön: A filozofiai pedagógia magyar úttörői
34 A tanító munkájának az értékelésénél ezt a szempontot nem hagynám figyelmen kívül. Az életharcban a tanyai és városi tanítónak közösek a jelszavai, s azért nem szabad a hanghullámokon, de sehonnan sem megtorpedózni azt a hajót, melyen saját sorsunkat hordozzuk. Páter Jenő. A filozófiai pedagógia magyar úttörői. Irta: Dr. Szelényi Ödön, A pedagógia felette érdekes átalakulásának vagyunk tanúi a jelenben. Bármilyen hangos és impozáns, még mindig a mozgékonyság az ú, n. kísérleti pedagógia terén, mely különben nem egyéb, mint a pozitivista törekvések megnyilvánulása ezen a területen, mégis mind felismerhetőbbekké válnak egy új irány körvonalai, mely a nevelés- tudományt filozófiai tudománynak igyekszik deklarálni, nemcsak abban az értelemben, hogy a puszta empíriával szemben kiemeli a pedagógia elvszerű jellegét, vagy oly tág értelmezését, hogy mint mindenről, így a nevelés problémáiról is lehet filozofálni, hanem abban a precízebb értelemben, hogv a pedagógia maga par excellence filozófiai tudomány és így konstitutiv részként bekebelezendő a filozófia rendszerébe. Nézetem szerint főleg két mozzanat az, mely napjainkban a pedagógia filozófiai jellegének a hangoztatását idézte elő. Az egyik az általános értékelmélet kialakulása kapcsán az ,,érték“ fogalmának előtérbe lépése és annak minden oldalú megvilágítása. Ennek folytán ki kellett tűnni annak, hogy mivel a pedagógiában bizonyos értékesebbnek vallott célok kitűzéséről van szó, e tekintetben az általános értékelmélet útbaigazítása nélkül egy lépést sem tehetünk, miből világosan következik a nevelői munka értékelméleti előfeltételeinek a kutatása1) 1 ennek eredményekép pedig a neveléstudomány úgy tűnik fel, mint az értékek megvalósításának vagy átszármaztatásának az elmélete2), sőt mi több, egyenesen arra is utaltak, hogy a pedagógia lényegileg az a mód, ahogy a filozófia saját problémáinak urává lesz3), A másik kiinduló pont, mely a pedagógiát a filozófia közelségébe juttatta, a világnézet problémájának mind nagyobb jelentőségre emelkedése a nevelés elméletében és gyakorlatában egyaránt. Nem egyszer mutattak rá arra —* teljes szerénységgel megjegyezve, magam már 1908-ban az O, K. T. szepesi körében tartott felolvasásomban —, hogy a középiskolai tanfolyam végén módot kellene találni az életbe kilépő tanuló szétszórt és elszigetelt ismereteinek bizonyos szempontok szerint való rendszerezésére, illetőleg az egyes tárgyakban nyert sokféle műveltségi elem egységesítésére. Hívatásos pedagógusok ezt úgy szeretik kifejezni, hogy át kell láttatni a ta1) Kornis Gy.: Értékelmélet és pedagógia. M. P. 1913. 66. 2) Tankó B.: Böhm filozófiájának pedagógiai jelentősége. 1913'. 20. lap. :i) Hönigswald: Über die Grundlage der Pädagogik. 1918. 53. lap.
