Evangélikus Népiskola, 1931
1931 / 1. szám - Hoffmann Károly: Képek tanulmányutamról
22 tózkodtam legszívesebben. Ide jön a legtöbb külföldi is. Itt is voltak a tanítóképző-főiskolának hallgatói. Ahogy itt búcsúztak tőlem, nem fogom egyhamar elfelejteni. Utolsó órán, hogy ott voltam, ők kérdeztek és nekem kellett felelnem. Fel-felzúgott az elszörnyülködés moraja, amikor Trianon igazságtalanságait elmondtam nekik, Az óra vége felé el kellett énekelnem a Himnuszt és a Hiszekegyet és tetejébe még néhány magyar nótát. Nekem, az én részemről méltó búcsú volt ez az óra Darmstadtól. A Morneweg-iskolában láttam még egy érdekes dolgot, a homokládát. Egy négyzetalakú láda, tele homokkal. Amikor ott voltam és láttam, éppen Darmstadt környéke volt kidolgozva. A szülőföld- és hcnismertetésnél (Heimatkunde) a tanító és tanuló közös munkával megcsinálják előbb a felszínt a kissé nedves homokból, a másik órán festékporral beszínezik a rétet, erdőt, szántót, belerajzolják a folyókat, megállapítják a községek és városok helyét. Amikor készen vannak, megvan előttük szülőföldjük kicsinyített mása. Mindegyiknek kedves, mindegyik örül és mindenki még jobban szereti, mint azelőtt. Pedig nem kell hozzá más, csak fgy kis kedv, egy kis akarat, nagyon nagy ismerete a vidéknek és talán nem utolsó sorban talentum. A többieknél semmi különösebbet nem hallottam. Eredeti dolgot vajmi keveset láttam, de mindazonáltal a darmstadti hét megmarad emlékezetemben, mert megmutatta a megállapodott, tehát nem kísérletező német iskola képét. A kísérletező iskolát annál jobban megfigyelhettem Frankfurtban. Frankfurt fejlődése rányomja bélyegét iskolaügyének fejlődésére is. Egész utamon minduntalan hallottam, hogy szegények lettek a németek. Fiát szegénységet vajmi keveset láttam. Amelyik város megengedheti magának, hogy egy és fél millió márkás iskolát építsen, az nem lehet szegény. Éppen ottartózkodáscrn idején avatták fel Európa és talán a világ legmodernebb — ők mondják — iskoláját, a Hindenburg-iskolát. Tényleg bámulatos. Mind külsőjében, mind belső felszerelésében lényegesen eltér az eddigi iskolaépítkezésektől. Külsejében hasonlít Frankfurt háború után épített külvárosának hosszú, egyenletes, egyszerű, mindenféle díszítés nélküli, lapostetejű épület- soraihoz. Már maguk ezek az épületek megragadják az embert éppen szokatlan formájuknál fogva, még jobban megragadja és lebilincseli az embert azonban, ha bemegy ezekbe az új iskolákba. A fentemlített Hindenburg-ískola pavillonszerű. Öt pavilion van benne, de ezek nem számozva vannak, hanem mindegyik pavilion mennyezete más-más színű, A folyosókon a falon Németország fejlődését megmutató grafikonok láthatók. Minden pavilion lépcsőfel járatában a környék alaprajza van a falra festve*. A lépcsőházakban rovargyűjtemények és aquárium, A tantermekben a padok tulajdonképen kis asztalkák két gyermek részére. Az ülőhelyek kis székek. A padló gummi. Az egyik fal üvegfal, amely eltolható és kinyitható, rajta kiléphet az ember a terraszszerű udvarra. Az iskola ideális helyen is épült, amennyiben az épület és a terraszok mögött lombos és fenyőerdő húzódik. Ebben az iskolában valódi élvezet lehet a tanítás. Ehhez az iskolához hasonló, de mégsem egészen az, az ú. n.
