Evangélikus Népiskola, 1931
1931 / 1. szám - Páter Jenő: Szinfoltok - Glatz Lajos: A mi egyházi éneklésünkről
13 alakú legyen, a nyelve nyugodtan feküdjék az alsó szájpadláson. Feje felfelé legyen irányítva. Lclekzetvétele nyugodt és zajtalan, mindamellett eléggé gyors legyen. Hogy mikor történik, azt a szöveg ős zene minéműsége határozza meg. Semmiesetre se harapjuk el a szókat középen, s az összetartozó mondatrészeket vagy az egységes zenei frázisokat is egy lélekzetre kell énekelni. Ezek volnának az elemi iskolában az igen általános szabályok az éneklésnél. Ha ezt gonddal és következetesen gyakoroljuk, már megközelítettük a templomot s már halljuk is az orgona íinnepiesen búgó hangját. A templomi éneklésnél a vezető szerep jelenleg az orgonáé. Csakhogy ehhez kettő kell. Egy, a kívánalmaknak megfelelő hangszer s egy vezetésre képes, jókészíiltségű orgonista. A jó orgona faluhelyen ritkaság. Ok a jelenlegi gazdasági viszonyok, a vezetők érzéketlensége, népünk zenei műveletlensége, sokszor pedig az orgonista gondatlansága is. Segíteni ezen a bajon a gazdasági viszonyok javulásával lehet. Nekünk énekvezéreknek pedig arra kell törekednünk, hogy a népnek valamilyen kis zenei műveltséget adjunk. Ma már, a rádió korában ez könnyebb, mert ez a zseniális találmány útcn-útíélen segítségünkre van, amennyiben a magyar népnek születésétől fogva élénk zenei érzékét fejleszteni segíti. De ezt tovább kell művelni, foglalatot kell adni hozzá. A nyers gyémánt is csiszolás, foglalatba helyezés után válik értékké. A magyarság zenei érzékéről tanúskodik a statisztika is. Európában a legtöbb zeneművész Magyarországról indul ki. Európában a magyar intelligencia a leg- hálásabb, de a legigényesebb hangversenyhallgaíó is. Sajnos, azonban a népnek nincs meg e téren a kellő nevelése. Ha bizonyos mértékig zeneileg is kiműveljük a népet (de ez nem megy máról holnapra), akkor lesz érzéke s igénye a jó orgona iránt is. Még inkább lesz, ha a hívők szeretetére, szívére s hiúságára is tudunk hatni. Mi magunkról, énekvezérekről is essék néhány őszinte szó. Sajnos, mi a kántorságunkkal igen meg vagyunk büntetve. Segítséget, támogatást nem kapunk senkitől. Csak rút önzést látunk mindenfelé. Csak hálátlanságot tapasztalunk mindenkitől. S mégis azt mondom, mi legyünk önzetlenek. S legyünk büszkék arra, hogy mint kántortanítók a mellőző igazságtalanságból, gazdasági krízisből .létrejött ínséges időkben is a legjobb tudásunkkal végezzük el a ránk nehezedő terhes feladatokat egyházunk, hazánk érdekében s egy jobb jövő reményében. Legjobb tudásunkkal s ambícióval lássuk el a kántoriakat. Készüljünk erre úgy gyakorlatilag, mint elméletileg is lelkiismeretesen. Ha az éneknek és istentiszteletnek megfelelő hangulatú előjátékot kellő tempóval s fogyatékosságok nélkül játszunk, már áhitatos hangulatot ébresztettünk a hívekben és előkészítettük az egybegyűlteket iz Istennek tetsző éneklésre. De ezt csak akkor érjük el, ha hibátlan precizitással tudjuk reprodukálni a zeneszerző papirra vetett gondolatait, Legyünk csökönyösen ragaszkodók a kottához. Ne akarjunk minden áron improvizálni. (Ez, fájdalom, sok kántornak megrögzött bűnözése!) Ahhoz hatalmas felkészültség és óriási gyakorlat —- nem
