Evangélikus Népiskola, 1931
1931 / 1. szám - Páter Jenő: Szinfoltok - Glatz Lajos: A mi egyházi éneklésünkről
11 Színfoltok. Nem tudcm, a mostani pénzügyminiszter úr miért haragszik a tanítók jeges kérelmére (nem írom szándékosan, hogy a tanítókra) annyira, hogy képviselőinek fogadtatása elől is kitért, annyi azonban bizonyos, hogy a kultuszminiszter úr költséges programmjának helytelenítését velünk szemben tanúsított szűkmarkúságával mutatja ki. Talán nem követek el indiszkréciót, ha az alábbi esetet elmondom, melyből kitűnik, hogy a sok felépített új iskolákra talán kevesebb összeget lehetett volna költeni és maradt volna a tanítók jogos fizetésére is. A történet a következő: A pénzügyminiszter úr egyik réglátott barátjának látogatására indult. A községbe érkeztekor nem igen tudott tájékozódni, de mert egy nagyon díszes épülethez ért, gondolta, helyen van és megkérdezte a kapuban álló embert: — Itthon van N. N. méltóságos úr? — Kérem, itt nem lakik a méltóságos úr, — volt a válasz. —) Neem, hát ki lakik itt? — csodálkozott a miniszter. — Ez az iskola! A kegyelmes úr fejét csóválta s magában biztosan azt gondolta (amint hogy később így is nyilatkozott), boldog ország, hol az iskolát kastélynak nézi el az ember. De ezért, Kegyelmes Uram, ne méltóztassék haragudni miránk, tanítókra! Halló . . , halló ... itt Wolworth városa! Igen, Miss Walters tanítónőt megválasztották a város polgármesterévé . . , . . . Keseregsz, tanítótestvérem, hogy süket fülekre találsz, hogy nem hallgatnak meg. Ki a porrondra! Híveket szerezzél magadnak a politikai csatákhoz, s meglátod, annyi udvarlód lesz, hogy csak győzzed fogadni a bókokat. Vagy azt hiszed, hogy Walters kisasszony otthon ült, s üres óráiban elfüggönyözött ablaknál vágta a pokrócnak való rongydarabokat? Híveket tehát, hatalmat szerezzél magadnak. Küzdj abban a reményben, hogy gyermekeid szájába nagyobb darab kenyeret tehetsz, hogy elérheted azt az életnívót, mely kultúrországban kultúrember- nek dukál. Vedd észre, a gyáva embereket nem szereti az Isten! Páter Jenő. A mi egyházi éneklésünkről. ,,Bis erat, qui cantat.“ Kétszer imádkozik, aki énekel. Ez a rövidke mondat az eszmei alap e munkám megírásánál, mert úgy érzem és tapasztalataim is mutatják, hogy a mi egyházi éneklésünk többkevesebb javításra szorul e szép latin mondás tartalmi megközelítése miatt. Ámbár tavaly az egyházkerületi gyűlésen röviden ugyan, de hallottunk róla, mégis érdemesnek tartom, hogy szerény nézeteimet kedves kartársaimnak én is elmondjam, azzal a reménnyel s bizako
