Evangélikus Népiskola, 1931
1931 / 1. szám - Badics Ádám: Mikép lehet a még iskolába járó és az iskolából már kikerült ifjúságban az evangélikus öntudatot felébreszteni és megerősíteni?
10 jünk tehát vissza ezen örök forráshoz és vezessünk oda — a Szentlélek segítségével — minél több szomjazó lelket. Azért ajánlottam, hogy már az iskolában olvastassuk naponként a gyermekekkel és folytassuk az evangélízáló munkát az egyesületekben, hogy így haladva elérhessük azt, hogy népünk újból megszeresse a Szentírást és hogy az nélkülözhetetlen lelki eledelévé váljék. Nézetem szerint ez a legjobb út az evangélikus öntudaterősítéshez. Minden időben és minden népnél a biblia nyújtotta a legbiztosabb alapot a hithű öntudatossághoz. Van azután még egy igen-igen fontos körülmény, hogy az a lelkész és tanító ne azon kezdje a munkát, hogy másokat akarjon igen öntudatossá tenni, hanem elsősorban saját maga legyen az és minden eszközt saját magán próbáljon ki először, vagyis ne szóval akarjon hatni, hanem a legjobb nevelő eszközzel, a saját példájával. De akkor sok mindenről le kell ám mondanunk, kedves Testvéreim! Szakítani kell a kényelemmel s a világi szórakozásokkal, szakítani sok-sck mindennel, ami e világhoz köt. Nem elég tanítónak, nem elég lelkésznek neveztetni, hanem prófétának kell lenni, akinek hitei élő, égő és gyújtani is képes s még azzal sem törődik, ha ez a tűz saját magát is idő előtt megemészti. Istennek hála, sok helyen folyik már az ébresztő munka. Csodákat azonban ne várjunk. Hítehagyők, közönyösek, alvók, a legbuzgóbb munka mellett is, lesznek ezután is. De minket ez ne ‘csíiggesz- szen el, hanem gyenge erőnkkel is legyünk rajta, hogy minél több lélekkel népesíthessük Krisztus urunk láthatatlan anyaszentegyházát: az Isten országát. A hivő lélek, aki Istenhez hű, egész bizonyosan hű marad evangélikus egyházához is. Fel, Testvéreim, a szent munkára! Munkálkodjunk míg nappal vagyon, mert ,,az aratni való sok, de a munkás kevés, kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába1’. Amen. Munkámban többször tettem említést a ,,Fébé“ evangélikus diakonissza egyesületről, mely jó néhány év óta fejt már ki nagyon áldásos tevékenységet a lelki élet terén. Piliscsabán évenként tartanak különböző konferenciákat a tagok, a lelkészek, theológusok részére. Százan meg százan gyülekeznek ott össze lelki épülésre. Eddig még külön tanítói konferencia nem volt, de várnak bennünket nagy szeretettel, sőt imádkoznak értünk. A jövő nyárra tervbe van véve a tanítók részére is egy konferencia. Rajtunk áll, hogy minél többen résztvegyünk azon lelkünk épülésére és hitünk erősítésére. Badics Ádúm.
