Evangélikus Népiskola, 1930
1930 / 12. szám - Jegyzőkönyv az 1930. évi november hó 18-án tartott rendes évi közgyűlésről
340 II. Állapíttassák meg és utalványoztassék minden érdekelt tanítónak az 1929. évre értékegységenként 10 pengő, az 1928. évre pedig értékegységenként 5 pengő térítés. Indokok: a) A termények ára 1928-ban és 1929-ben olyan alacsony veit már ezen években, hegy a tanítót a kiszolgáltatás idején eladott terményeknél tényleg minimálisan és átlagosan értékegységenként 5, illetve 10 pengős veszteség érte. b) A tanítóság ezen igényét már több ízben bejelentette a vallés- és közoktatásügyi minisztériumban és kérte a térítés utalványozását. Ezen igényét továbbra is fenntartja, mivel törvényes intézkedés biztosítja a tanító követeléseit öt éven belül. III. A tanítóságnak azon része, mely földjét búzabérbe adta, mentesítessék azon kötelezettség alól, hogy bérlőjének bolétát adjon. Amennyiben pedig ez lehetetlen volna, az államhatalom adjon törvényes felhatalmazást arra, hegy a földbérletet a tanító a legközelebbi évre* felmondhassa, illetőleg a régi szerződést megsemmisíthesse. Indokok: a) A boléta a tanítóság egy részének fizetését ismét lényegesen megrövidíti, mely veszteséget a fizetéskiegészítő államsegélynél figyelembe nem veszik, b) A minisztérium a molnárokat is mentesítette a boléta alól, amennyiben azok a vám után bolétát nem adnak. IV. 1931. évi január hó 1-től számítva a tanítói, kántori és levitái javadalom egy megfelelő, méltányos százalék szerint különíttessék el egymástól és az így fennmaradó tanítói javadalom egészíttessék ki a megfelelő államsegéllyel. Indokok: a) A kántortanítóság immáron közel tíz év óta teljesen ingyen végez egy olyan kántori mellék- foglalkozást, amely külön végzettséget, külön, sokszor az egészséget is veszélyeztető munkát és állandó lekötöttséget igényel és amelyért pl. más jellegű tanító megkapja a külön kántori honoráriumot, b) A vallés- és közoktatásügyi miniszter erre már többízben határozott ígéretet tett. c) A kántortanítóság évek hosszú során át elszenvedett veszteségével éppen eleget áldozott már ahhoz, hogy ismét visszakapja kántori járandóságát, d) Egyházközségeink a kántori állásra, de különösen a levitakántori állásra már csak nagynehezen, akárhányszor újabbi ráfizetéssel tudnak csak kántortanítót kapni. V. A vallás- és közoktatásügyi miniszter tegye lehetővé valami módon, hogy a tanítóság ne legyen kénytelen gazdálkodni és termé- szetbeniekkel bíbelődni, ha erre magát hivatásában gátolva látja. Indokok; A tanítói hivatás magasabbrendiisége megkívánja, hegy a tanító minden energiáját és idejét iskolai és iskclánkívüli tevékenységének szentelhesse és magát állandóan tovább képezze. Éppen ezért mentesíteni kell őt minden olyan mellékkörülménytől, mely öt igazi hivatásától elvonja és sok felesleges gond, aggodalom, keserűség és megbántás által munkakedvét elvegye, energiáját feleslegesen fogyassza és hivatásának lelkiismeretes betöltésére időnek előtte alkalmatlanná tegye. A tanító mintagazdaságot különben is sohasem létesíthetett, mert arra sem tőkéje, sem ideje, sem igazi alkalma nem lehetett. A gazdálkodással és iermészetbeniekkel járó sokféléi kellemetlenséget azonban a legtöbb helyen csak a tanítói tekintély rovására volt és éppen azért azoktól lehetőleg mentesíteni kell.
