Evangélikus Népiskola, 1930

1930 / 12. szám - Jegyzőkönyv az 1930. évi november hó 18-án tartott rendes évi közgyűlésről

841

A közgyűlés Grieszhaber Endre Henrik ezen határozati javaslatát elfogadja.

Dar i da Károly előadja, hogy sok helyen nem is tudják, nem is értik, hogy mit jelent az, hegy a mi búzánk 27'80 pengőre van értékelve. Elmondja, hegy hallott már olyan kijelentést is, hegy jól járnak a tanítók, ha azt az olcsó búzát olyan sokra értékelik. Hangsúlyoznunk kell azt, hogy nem fizetésemelést kérünk, csak a törvényben biztosított jogos járandóságunkat akarjuk megkapni.

Indítványára a közgyűlés a következő távirattal üdvözli a kultuszminisztert: ,,Nagyméltóságú Miniszter Úr! Az Országos Evangélikus Tanítóegyesület közgyűlése a legmélyebb tisztelettel üdvözli Nagyméltóságodat azzal az alázatos kéréssel, hogy vessen véget a terményfizetéses tanítók három év óta tartó fizetéscsonkításának és állapítsa meg terményjárandóságunk értékét a mai forgalmi árnak megfelelően. Ne engedje, hogy Csonka-Magyarország önfeláldozó munkát végző második hadserege lerongyolódva, gazdasági nyomorba sű- lyedve, lelki erejét vesztve lefegyvereztessék.“

Pataki János hangoztatja, hogy hassunk a miniszter jogérzékére, hiszen ő maga mondja: „Egyenlő munka, egyenlő fizetés."

Indítványára a közgyűlés határczatilag kimondja, hogy egy küldöttség keresse és kérje fel a négy püspökünket, a négy kerületi és az egyetemes egyházi felügyelőt, hogy menjenek el a kultuszminiszterhez és sérelmeinket személyesen adják elő.

Hettlinger Gusztáv indítványozza, hegy változtassuk meg módszereinket, szervezkedjünk mi is és tömörüljünk egy politikai pártba. Kijelenti, hogy mi is lehetünk politikai tényező, csak szervezzük meg azt a bizottságot, amely ügyeinkben intézkedik. Továbbá indítványozza, hogy mi evangélikus tanítók, legyünk egymásnak igaz testvérei és egymást egész bizalommal tegezzük.

A közgyűlés azt az indítványt, hegy politikai párttá alakuljunk elveti. Ahhoz, hogy egymást testvériesen tegezzük, a közgyűlés természetesen hozzájárul.

Szeverényi Samu indítványára a közgyűlés kimondja, hogy a háborúban résztvett evangélikus tanítók hadipótlékának folyósítására köteleztessenek az iskolafenntartók.

Fecske Pál — elkeseredett közbeszólások kíséretében — hosszas fejtegetései után javasolja, hogy ügyünket adjuk át a köz- igazgatási bíróságnak, a legrosszabb esetben nekünk nem kedvező határozatot hoz.

Szeverényi Samu és többen csatlakoznak Fecske Pál indítványához, azonban Bartal Béla felvilágosításul elmondja, hogy már járt egy tanítói küldöttség a közigazgatási bíróságnál, amikor is azt a választ kaptuk, hogy a közigazgatási bíróság a magyar tanítók és az állam közötti perben nem tartja magát illetékesnek.

Wagner Ádám ráckozári evang. lelkész általános helyeslés közben hangoztatja, hogy ez a sérelem nemcsak a tanítóság sérelme, de az egyetemes egyház sérelme is. Leszögezi, hogy a kántori fizeté- vseket az állam egyszerűen elkommunizálja.

Lelkes éljenzéssel fogadott beszédére a közgyűlés határozatilag