Evangélikus Népiskola, 1930

1930 / 11. szám - Vitéz Magyar János: Az illetékes körök figyelmébe

329

Pályadíjak: I. díj 30—30 P; második díj 20—20 P.

A pályamunkák jól olvasható kézírással, vagy gépírással írva, jeligével ellátva és a szerző nevét tartalmazó, lezárt jeligés levél mellékelésével 1931. évi március hó 15-ig alulírott elnökhöz küldendők. — A pályázatban csak az egyesület tagjai vehetnek részt.

Karner Frigyes, egyes, elnök.

Üdülőházunkra befolyt újabbádományok 1930. január 1-től: Káldy József, Veszprémvarsány 10; diósgyőri egyház 25; konderosi tanító- testület 5; budapesti tanítótestület 80; Fodor Lajos, Magyarkeresztúr (Tolnay könyvei után) 5'76; Perényi Rezső, Aszód 20; Franklin- Társulat 1577 08; nagyszokolyi nőegylet 5; Flerceg Károly, Sárvár 14; Radvánszky Albert báró, egyetemes felügyelő 100; Szever János, Aszód 43; Szever Pál, Aszód 43; debreceni iskola igazgatósága 10; Hanák Erzsébet, Nyíradony 43; aszódi körlelkészség vizsgái gyűjtéséből Perényi Rezső, Aszód 25; Ihász Ferenc, Sopron 25 pengő. Összesen 1930. október hó 1-ig: 2030 pengő 84 fillér.

Cegléd, 1930. október hó 8.

Kiszely János.

Az illetékes körök figyelmébe.

Hogy a terményfizetéses és kántorizáló tanítók siralmas helyzete milyen mélységes elkeseredést idézett elő s hegy mennyire sürgős a szinte kirobbanással fenyegető lelki feszültségnek levezetése, annak illusztrálására közöljük a Dunántúli Egyházkerületi Tanítóegyesület elé terjesztett alábbi beadványt:

Igen tisztelt Tanítóegyesület! Szolgatársaim!

Nagyon kérlek, ne tekintsétek bevezető szavaimat öndicsekvésnek. Nem dicsekvés, alibit igazolni akarok akkor, amikor közéleti ténykedésemre mutatva, büszke önérzettel hivatkozom arra, hogy Magyarország kormányzója engem, aki a vérzivataros időkben önkéntes jelentkezéssel siettem oda, ahol a halál bő aratást tartott, a harctéren tanúsított magatartásomért vitézzé avatott. Nem szólam, nem üres frázis az én ajkamon az, amikor az iskola padjaiból reám tekintő gyermekseregnek, az iskolánkívüli ifjúságnak, a polgári lövészegyesület tagjainak szünet nélkül hirdetem: szeresd hazádat, szeresd a fajtádat, légy kész minden percben, ha kell az életedet is feláldozni hazádért, nemzetedért! Ismét hangsúlyozom, nem öndicsekvésből mondom, de hangsúlyozottan kiemelem ezt azért, hogy a gyáva meghunyászkodásnak, a mindenekben megalázkodó gerinctelenségnek már előre befogjam a száját.

Magamon, illetve szolgatársaimon keresztül édeshazám jövőjéért remeg a lelkem; a népnevelői hivatás, lehetetlenséggel határos