Evangélikus Népiskola, 1930

1930 / 11. szám - Graf Samu: Aggasztó jelenségek közoktatásügyünk terén

317

ben, de nem kellene most a fejüket törni odafent, hogyan lehetne a tanítói könytárakat mégis megmenteni és egyéhány pedagógiai lap járatását biztosítani? A magánvizsgák díjainak emelése által befolyó összeg említést sem érdemel.

X. Az új tanterv.

így vagyunk az új tantervvel, amely elkészült, ill. megjelent anélkül, hogy csak véleménynyilvánításra is felszólították volna a tanítóságot. Az új tanterv a tanítóság nagy részének még ma is idegen és itt sem a pedagógiai szemináriumok, sem az a termérdek cikk, mely a különféle tanügyi lapokban megjelent, sem a vezérkönyvgyárakból kikerült drága vezérkönyvek nem lendítenek sokat a dolgon. Éppen az hiányzik, amit maga az új tanterv a modern pedagógia főkellékei- ként állít oda és pedig, hegy saját munkánk árán szerezzük meg a szükséges ismereteket, hogy saját munkánk, öntevékenységünk által jussunk az eredmény birtokába. Az új tantervet a magyar tanítóságnak maga magából kellett volna kitermelnie saját munkájával.

Ilyen mélyreható pedagógiai evolúció elején új tantervet — szerény véleményem szerint — nem kellett volna kiadni és pedig először azért nem, mert az ott lefektetett elvek — éppen azért, mivel a legfelsőbb tanügyi fórum, a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr szankcionálja azokat — a fejlődést egyoldalúan befolyásolják és a magyar taniigy terén észlelhető átalakulást úgyszólván stabilizálják, mielőtt ez az átalakulás természetes úton befejeződött volna.

Ez az egyik. A másik pedig az, hogy éppen a mostani rohamos fejlődés, a nézetek és felfogások gyors változása folytán az evolúció elején vagy folyamán született tanteirv nem tekinthető hosszabb időn keresztül zsinórmértéknek és a tanterv már túlhaladott álláspontot képvisel, ill. elavul, mielőtt a tanítóság jóformán megértette volna.

Ez különben a sorsa mindazon alkotásoknak, melyek azok nélkül jöttek létre, akiknek szólnak. Hogy körülbelül ott tartunk már, arra példa a tantervnek a nyelvi magyarázatokról szóló része, mely semmiképen nem egyezik a magyar közoktatásügy egyik vezéralakjának Drózdy Gyulának a budapesti pedagógiai szemináriumokban most kifejtett álláspontjával. Példa rá az a körülmény is, hogy kevéssel a tanterv kibocsátása után a minisztérium a tanulók osztályonkénti átlagszámát 65-ben állapította meg, melynek következtében egyik-másik osztályban 70—80 gyerek is lehet. Ilyen iskolákban aztán hogyan tanítson a tanító az új tanterv szerint? Vagy hogyan alakítsa át a tanító iskoláját munkaiskolára ott, ahol nincs tankönyv, nincs tanterv, nincs iskolakert, nincs munkahelyiség stb.?

Szerény véleményem szerint először rendezett iskolai viszonyokra, egy a munkaiskola szelleme által áthatott tanítói karra, a tankötelezettség kiterjesztésére és sok-sek, az ország legkülönfélébb iskoláiban szerzett tapasztalatra van szükség, azután jöhet az új tanterv.

És ha ismét eljön a tantervrevizió ideje, ne tolják félre a tanítóságot. Lebegjen szemük előtt mindazoknak, akiknek ebbe beleszóld-