Evangélikus Népiskola, 1930

1930 / 11. szám - Graf Samu: Aggasztó jelenségek közoktatásügyünk terén

315

VII. Tankönyvkérdés.

Egy további aggasztó jelenség a tankönyvek drágasága, amely évről-évre súlyosabban érinti a szülőket. Több gyermekű, szegényebb szülő képtelen gyermekeinek a szükséges tankönyveket megvenni. A kultuszkormány is úgy akart ezen a bajon segíteni, hogy egyszerűen törölte a beiratási díjakat, ill. 1 P-s beiratási díjat rendelt el. A befolyó összegnek 50%-a tudvalevőleg a ,,Jóléti alap“-ba fizetendő be, a másik fele pedig kölcsönkönyvtárak felállítására szolgál. Ezzel a rendelettel az annyira szükséges tanítói könyvtárakat kivégezték és az egy „Néptanítók Lapja“ kivételével, melynek előfizetési díja az iskolafenntartó költségvetésébe felveendő, a pedagógiai lapok járatását lehetetlenné tette, miáltal a tanítók továbbképzését is felette megnehezítette.

Egyáltalában a tendencia az: az iskolafenntartókra és szülőkre mindig nagyobb és nagyobb terheket rakni. Ezt bizonyítják a tanítói fizetések helyi javadalmának, valamint a hozzájárulási kulcs felemelése, a nyugdíjjárulék, a kötelező mozielőadásck, a fent említett köl- csönkönyvtári járulék, tanítói internátusokra befizetendő díj. Ehhez járulnak még a drága tankönyvek és tanszerek, úgyhogy manapság már a népiskolás gyermekek iskoláztatása annyiba kerül, hogy szegénysorsú szülő — kinek rendszerint több gyermeke van — nehezen vagy egyáltalában nem bírja ezeket a kiadásokat fedezni. Hol van itt az ingyenes népoktatás?!

Ezzel szemben a többi kulturállamokban nemcsak hogy beiratási díj nincsen, hanem a gyermekek az összes könyveket és tanszereket az iskolától, ill. az iskolafenntartótól kapják. Ott azután nem fordulhatnak elő olyan esetek, hogy egyes tanulóknak egész éven át még olvasókönyvük vagy ceruzájuk sincsen.

Ezen a bajon ezentúl a kölcsönkönyvtárak némileg segítenek, de egyelőre ezekkel sem megyünk sokra, mert ahol 8'80 P-s tankönyvek vannak, ott az 50 fillérek hamar elfcgynak, ill. sok 50 í-t kell befizetni, míg egy szegénysorsú tanuló tankönyveit és tanszereit beszerezzük.

Mindenki azt hitte, hogy amióta a tankönyvkiadás lehetőségét korlátozták és az engedélykérés nagy anyagi áldozatokat kíván, kevesebb, de jobb tankönyv lesz. Éppen az ellenkezőjét látjuk. Sokkal több, sokkal silányabb és sokkal drágább tankönyv van most, mint a háború előtt. Igen, azt elérték, hogy évtizedes munkában megőszült tanító most nem tud könyvet kiadni, mert a rizikót nem bírja. Ma a gazdag kiadóvállalatok monopóliuma a könyvkiadás és hogy mit jelent ez, azt saját tapasztalatból tudom. A tanítóság teljesen ki van szolgáltatva önkényüknek, mert tudják, hogy a tanító velük szemben nem versenyképes. Ma 4—5 kiadóvállalat monopolizálja a könyvkiadást. Ez egy tarthatatlan helyzet. A segítésnek két módjára gondolok: törvényhozási intézkedés kellene. A népiskolai tankönyv- kiadás az állam vagy az iskolafenntartók monopóliuma legyen, melyek tankönyvpályázatot hirdetnének. A beérkezett pályázatokat lelkiismeretesen és szakszerűen meg kellene biráltatni és a legjobbat