Evangélikus Népiskola, 1930

1930 / 11. szám - Graf Samu: Aggasztó jelenségek közoktatásügyünk terén

314-éppen az az érv, hogy az egyetemeken, ill. tanítói akadémiákén a jelöltek nem nyernek kellő gyakorlati kiképzést, nem helytálló, sőt jóval felette áll a tanítóképzőintézeti gyakorlati kiképzésnek. Az egyetemi és akadémiai tanítóképzésről különben külön cikkben fogom tájékoztatni a t. kartársakat,

VI. Iskolafelii^yelet.

Az iskclafelíigyelet kérdése szorosan összefügg a tanítóképzéssel. Érdekes egy német tanítótestvér kijelentése, aki azt mondta nekem a múlt nyáron, mikor erre nézve kérdést intéztem hozzá: ,,A legjobb és legideálisabb felügyelet az, amit a tanítók egymás felett gyakorolnak.“ Mikor kérdőleg néztem az arcába, így folytatta: ,,Ha a kollégák kölcsönösen meglátogatják egymás osztályát, nemes verseny fejlődik ki közöttük, senkisem akar utolsó lenni. És tudva azt, hogy gyakorlott tanítót nem lehet; becsapni, senki erre nem is gondol, hanem mindenki azon van, hogy mint ügyes és lelkiismeretes tanító mutassa be magát.“

Ebben sok igazság van és a hamburgi iskolában ilyen módon van megoldva az iskolafelügyelet kérdése.

Mi nem panaszkodhatunk, hogy felügyelet nélkül vagyunk. Iskolát látogat az igazgató, az iskolaszéki elnök, az egyházi hatóság .(körlelkész) és a kir. tanfelügyelő, sőt újabb időben egyes iskola- látogató tanítók is lesznek kiküldve, továbbá a központból jönnek tanfelügyelők iskolavizsgálatra.

Ezt a kérdést is rendezni kellene, mert akárhányszor az iskolavizsgálók direkt ellentétes álláspontot képviselnek és a végén a szegény tanító, annyi sokszor ellentétes tanács és birálat hatása alatt azt sem tudja, mihez fogjon és hogyan tanítson, hogy mindenkinek a kedvére lehessen.

Tavaly panaszolta el nekem egy sopronmegyei tanító, hogy az iskolaszékí elnöknek és az egyházi iskolavizsgálóbizottságnak egészen más felfogása van a jó tanítóról és a módszeres eljárásról, föképen pedig az elérendő eredményről, mint a kir. tanfelügyelőnek. Ennélfogva örökös tojástáncot kénytelen járni az iskolavizsgálatok alkalmával.

Sőt arra is van példa, hogy az egy helyen működő kir. tanfelügyelők, ill. segédtanfelügyelők véleménye és elbírálása sem történik mindig ugyanazon szempontok szerint.

Én azt hiszem, hogy ha már a tanítóktól megkövetelik, hogy az új tanterv szerint és annak szellemében tanítson is e célból különféle tanfolyamokon vesz részt, üdvös volna, hogy mindazok, akik egy körzetben vagy megyében az iskolák megvizsgálásával vannak megbízva, közös tanácskozásokra jöjjenek össze bizonyos időközökben, amikor az iskolavízsgálatokon követendő eljárásról tanácskoznak és tapasztalataikról beszámolnak. így az ískolavizsgálat intenzivebb, egyszerűbb és egyöntetűbb lenne. Az iniciativa vagy a miniszter úrtól, vagy a püspöki kartól indulhatna ki. Szóval üdvös volna, ha mindazok, akik iskolavizsgálattal foglalkoznak, egy közös tanfolyamon résztvesznek és az iskolavízsgálatnál követendő eljárásban megállapodnának.