Evangélikus Népiskola, 1930
1930 / 11. szám - Graf Samu: Aggasztó jelenségek közoktatásügyünk terén
312 a kommunizmus bélyegét. Nem sikerült nekik és a tanítóság is kivette részét a szerte heverő romok eltakarításában. Egynéhány év alatt annyi történt a népoktatás emelésére, mint a háború előtt évtizedek alatt. Erre jelenlegi kultuszminiszterünk nem egyszer hivatkozott is ország-világ előtt. Büszke is lehet a miniszter úr a maga 5000 objektumára. Érdekes, hogy mikor pénzügyi ellenőrzés alatt állottunk és mikor hitelezőink megbízottja, a jó Jeremiás bácsi beleegyezése nélkül kormányunk egy fillért sem adhatott ki, a népoktatásra bármennyit költhettünk. Most, hegy megszűnt az ellenőrzés, a vallás- és köz- oktatásügyi miniszter úrnak nem állnak rendelkezésre a népoktatásunk kiépítésére szükséges összegek. Az eleinte oly szépen megindult iskolaépítési akció stagnál, pedig még sok itt a tennivaló és sok helyen egyáltalában nem történt semmi, mint p. o. itt Sopronban (a közel múltban itt örvendetes fordulat állott be: a Kormányzó úr őfőméltóságának és a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr őexcellenciájának közbelépése folytán e régi kulturvárosban rövidesen megépül az új evang. és kath. népiskola), ahol a legrégibb időktől a mai napig kizárólag a felekezetek gondoskodtak a népoktatásról. És a felekezetek büszkék is lehetnek az e téren elért eredményre, mert Sopronban úgyszólván nincs analfabéta és az írní-clvasni tudók száma aránylag itt legnagyobb az egész országban. Amit -most Sopronról, a városról, mondtam, az áll — ha Magyarország egyes földrajzi egységeit veszem tekintetbe — a Dunántúlra, melynek tanítóképviselőit itt üdvözölhetjük ezen ősi kulturvárcs falai között. L^gy a történelmi, mint Csonkamagyarországnak ez a legkulturáltabb vidéke. Itt is elsősorban a felekezeteknek köszönhető ez az eredmény. Ennek a vidéknek nem sok jutott az állami bőségszarúból, az 5000 objektumból itt vajmi kevés épült, sőt ellenkezőleg itt van a legtöbb iskclabeszüntetés. Minden okos ember belátja, hogy igaza van a miniszter úrnak és helyesen teszi, hogy ott épít iskolát, ahol eddig nem volt, mert véget kell vetni annak a szégyenletes állapotnak, hogy még Csonkamagyarországban is van körülbelül egy millió analfabéta, vagyis minden nyolcadik ember nem tud írni-olvasni. De viszont jobban kellene támogatni azokat az iskolafenntartókat, akik addig — míg tehették —- gondozták és fejlesztették iskolájukat. A politikai község, ill. az állam munkáját végezték és ezek helyett az évtizedek, sőt évszázadok folyamán nagy áldozatokat hoztak a magyar kultúráért. Ezek a községek, ill. vidékek most szorulnak és a legjobb esetben egy sorba kerülnek azokkal a községekkel vagy vidékekkel, melyek eddig semmit sem tettek a kultúráért. Pedig nemcsak az egyéneknek, hanem az egyes községeknek és vidékeknek kulturigényeí sem egyfermák. Minekünk más igényeink vannak, mint p. o. az or- goványi pusztán lakóknak, vagy akármelyik tanyai iskolának, mert nekünk más kötelességeink is vannak; az államsegély azonban, legyen az most iskolasegély, építési segély vagy fizetéskiegészítés, egy és ugyanazon kulcs szerint lesz kimérve. Ezen oknál fogva iskoláink elsorvadnak és a volt kulturcentru- mok, ahol — mint itt Sopronban — hétosztályos népiskolák is voltak,
