Evangélikus Népiskola, 1930
1930 / 11. szám - Graf Samu: Aggasztó jelenségek közoktatásügyünk terén
311 melynek feladata, érdeklődést kelteni a nép minden rétegében köz- oktatásügyünk és annak munkásai iránt. Azt már látjuk, a felsőbb körök — tisztelet a kivételnek — nem sokat törődnek a közoktatásüggyel. Látjuk és az idei külföldi tanul- mányutam alkalmával ismételten meggyőződtem, hogy fejlett közoktatás csak ott van, ahol igazi demokrácia van. Ahol a nép széles rétegei jutnak szóhoz, ott megbecsülik a tanítót, ott szédítő összegeket fordítanak a nép nevelésére és oktatására; ott megszűnik az analfabétizmus és a tüdővész; ott gondját viselik a nemzet legnagyobb kincsének, a gyermeknek, ott nincs hiány iskolákban, tankönyvekben, tanszerekben. Ott a népiskola az első és csak akkor jönnek a közép- és főiskolák. Csaknem az összes európai államokban kiterjesztették a tankötelezettséget 7 vagy 8 évre, a tanulók osztályonkénti számát 32—40-ben állapították meg; minálunk, ,,ahol a közoktatásügyi tárca honvédelmi tárca" is akar lenni, még ott is be kell szüntetni a hetedik osztályokat, ahol ilyenek a tanügyi kormányzat és a közigazgatás buzdítására már létesültek. Az osztályok átlagos tanulólétszámát pedig felemelték 65-re. És ezzel rátérek a tanügyi politika terén mutatkozó azon jelenségekre, amelyek bénítólag hatnak egész közoktatásügyünkre és melyeknek kiküszöbölése nélkül közoktatásügyünk nemcsak hogy a művelt nyugattal lépést nem tud tartani, hanem még az elszakított részeken élősködő ű. n. utódállamok is túlszárnyalnak minket. Ha ez utóbbi beáll, az elcsatolt részek visszaszerzésére már ne számítsunk, III. Tanügyi politika az utolsó évtizedben. Kezdjük tehát a magyar állam tanügyi politikájával. A háború után úgy látszott, mintha — minden egyéb nyomorúságunk és megaláztatásunk mellett — e téren új korszak kezdődne, Népoktatásunk emelésének fontossága áthatotta nemzetünk minden rétegét. Minden számottevő tényező tudatában volt annak, hogy most — amikor a fegyvert kicsavarták kezünkből — politikai és gazdasági feltámadásunknak kulturfölényiink az alapfeltétele. Érdekes, hogy erre az elhatározó lépést a hazaáruló Károlyi kcrmány tette az ú. n. VIII. néptörvénnyel. Ez a törvény, melynek főbb cikkei ma is érvényben vannak, a tanítóságot a magyar köztisztviselői kar egyenrangú tagjává tette és a népoktatás intenzivitásának ■ előfeltételeit megteremtette. Következett a magyar történelemnek legsötétebb — de, hála az Isteni Gondviselésnek —, aránylag rövid korszaka, melynek emberi mivoltukból kivetkőztetett kreatúrái nép- oktatásügyünket világfelforgató és önző céljaik szolgálatába akarták állítani. Aranyhegyeket Ígértek a sokszor lenézett és megalázott magyar tanítóságnak, de a tanítóság zöme ellenállott a megkísértésnek, A rend helyreállítása után egyes túlbuzgó és reakciós egyének — olyanok is voltak köztük, akik a kommunizmus alatt feltűnően viselték a vörös gombot — nekimentek a tanítóságnak és egyes önmagukról megfeledkezett tanítók miatt az összességre akarták rásütni
