Evangélikus Népiskola, 1930

1930 / 11. szám - Graf Samu: Aggasztó jelenségek közoktatásügyünk terén

310

különös érdekeinket, szolidaritást kell vállalnunk a terményfizetéses kartársakkal. Az anyagi romlást rendszerint követi az erkölcsi és ha a tanítóság egyharmada ennek áldozatul esik, közoktatásügyünk, mely az alább kimutatandó aggasztó jelenségek miatt amúgy is komoly nehézségekkel küzd, válságba kerülhet. Egy embertől, aki önhibáján kívül anyagi romlásba jut, aki gyermekei neveléséről nem gondos- kodhatik, aki minden munkája után még a legszükségesebbet sem tudja előteremteni, ne várjuk azt, hogy a modern pedagógia titkait kifürkéssze és megfejtsei, hogy eljárjon tanfolyamokra, járasson tanügyi lapokat és szerezze be a legújabb pedagógiai műveket. Aki törvényes fizetéséből 40—50%-ot veszít, az —• hogy családjának félig- meddig tisztességes megélhetést biztosítson — kénytelen egyéb munka után szaladni és sokszor olyan munkát is vállal, mely elvonja őt hivatásától, vagy olyasvalamire is vállalkozik, ami nem fér össze hivatásával. Minden egyéb, csak nem tanító. Sokan elkeseredésükben meggondolatlan kifakadásokra és tettekre ragadtatják el magukat a gyermekekkel, szülőkkel és hatóságokkal szemben; mások meg elvesztik tanítói és férfiúi önérzetüket, érezve, hegy egyéb elfoglaltságuk folytán nem tesznek eleget a követelményeknek, eltűrik a különféle oldalról jövő megleckéztetést és sértegetést, megalázkodnak és kivetkőznek tanítói mivoltukból.

II. A szegénység átka.

Sok igazság rejlik Horváth Boldizsár azon szavaiban, hogy ..szegény embernek nincs jelleme". Ha nem is szabad általánosítani és ha nem is kell ezt a mendást szószerínt venni, de annyi bizonyos, hogy a szegénység sok emberben kiöli az önérzetet és a felfelé törekvő emberi lélekre és akaratra gyakran ólomsúlyú bilincseket rak. Ismeretes I. Lípót királynak ama kijelentése, hogy az önkénynek engedni nem akaró országot szegénnyé fogja tenni és akkor majd a nyakas magyarral is elbánik.

[Ne engedjük tehát kartársainkat, testvéreinket koldusokká tenni, mert ez közoktatásügyünk hanyatlását és tanítói tekintélyünk letörését jelenti. A koldussá lett tanítóból kihal az összetartozandóság érzete, maga sem becsüli sokra azt a mesterséget, melyből megélni nem tud; a nehezen összekovácsolt tanítói egység széthull. A tanítóság nem bizik többé a vezetőségben, tanítói közintézményekre nem áldoz, tagdíjat nem fizet, az agitátorok karjaiba kerül és kész az anarchia.

Itt van p. o. a nógrádi tanítók esete, akik nyiltan az országos •szövetség elnöksége ellen fordulnak és beledobják az egyenetlenség és gyanúsítás üszkét a tanítói közéletbe.

Ez, kedves kartársak, egyike azon aggasztó jelenségeknek, amelyekre rá akartam mutatni. Ne legyünk hálátlanok és ne engedjük magunkat félrevezetni. Most még csak az hiányzik, hogy polgár- háború törjön ki a tanítók táborában. Ez a félszázados, verejtékes munkának eredményét megsemmisítené. A fő az, hogy együtt maradjunk, Együttes erővel kell azt a felvilágosító munkát elvégeznünk,