Evangélikus Népiskola, 1930
1930 / 11. szám - Graf Samu: Aggasztó jelenségek közoktatásügyünk terén
309 Aggasztó jelenségek közoktatásügyünk terén. Az 1930. évi október hó 16-án Sopronban tartott kerületi tanítógyűlésen tartott előadás. I. Fizetéscsonkítások. Nem szokásom a vészharangot kongatni és nem is beszélek szí^ vesen a tanítóság sivár anyagi helyzetéről, melynek tarthatatlanságára a magyar tanítóság vezető emberei felekezeti különbség nélkül szóban és írásban, gyűléseken és deputációkban számtalanszor rámutattak. Nincs szándékomban a szenvedélyeket még jobban felkorbácsolni, az elégedetlenséget még jcbban szítani. Ezt minden szónál és írásnál jobban és biztosabban megcselekszik a fennálló viszonyok, a most már ország-világ előtt ismeretes, hallatlan igazságtalanság, mely a mai nehéz viszonyok mellett a búzának nevetséges értékelése folytán a tanítóság zömét a nélkülözések végtelen sorával sújtja és a teljes anyagi romlás felé sodorja. Most már túl vagyunk azon a ponton, hegy gyűléseinken a már százszor hallott és mindnyájunk által többé-kevésbé átérzett sérelmeket százegyedszer elősoroljuk, hogy itt elsiránkozzunk szomorú sorsunkon, aztán memorandumezzunk, kilincseljünk, esedezzünk, de- putácíózzunk. Ezt már három év óta megcselekszük a legcsekélyebb siker nélkül. A tanítóság már régen leszokott arról, hogy — úgy mint a többi közszolgálati alkalmazottak — állandóan fizetésjavításról, jutalmakról, jutalékokról, pótlékokról és dugsegélyekről ábrándozzon. Lemondunk ezekről és bármennyire rászorulna minden tanító egy kis fizetésjavításra, egy kis pótlékra vagy segélyre, bármennyire kivánatos és igazságos volna, hogy ugyanabban a fizetésben és előléptetésben, ugyanazokban a kedvezményekben részesüljünk, mint a többi közalkalmazott: most el kell némulniok ezeknek a követeléseknek, ezeknek az óhajoknak mindaddig, míg legalább a törvényeink által biztosított fizetést nem kapja meg minden tanító, míg a búzaárak katasztrofális zuhanása, ill. a búza túlértékelése folytán beállott megdöbbentő és a falusi tanítót végrcmlással fenyegető fizetés- csökkentés meg nem szűnik. Ezer meg ezer kartárs ezen oknál fogva elveszti amúgy is csekély fizetésének tetemes részét, sokan fizetésük egyharmadát, sőt felét sirathatják. Ehhez járul még, hogy az ú. n. bolétatörvény alapján, a búzaárak esése folytán amúgy is károsult tanító, bérbe adott földje után bolétát is fizet. így ma már a tanítóság jó egyharmada, vagyis több, mint 6000 tanító nem kapja törvényben biztosított fizetését. Ezen kartársak nagy része kántor, sőt levitatanító is, akiknek tanítói munkájuk mellett a kántori és sok esetben a lelkipásztori teendőket is kell végezniök vasárnapról vasárnapra, tehát se ünnepük, se vasárnapjuk nincsen. A végromlás szélén álló 6000 tanító, ill. tanítócsalád (hisz ezeknek legnagyobb része családapa) megmentése céljából kell most ösz- szefognunk. Mi városi tanítók érezzük, hogy most falusi kartársaink segítségére kell sietnünk és félretéve a mi ügyes-bajos dolgainkat,
