Evangélikus Népiskola, 1930
1930 / 1. szám - Jegyzőkönyv az 1929. november hó 12-én tartott rendes évi közgyűlésről
*— --------------—■——-------------------------------------— . 17 egyesület elnökének: Grieszhaber kartársnak előterjesztése révén tudomása van összes sérelmeinkről. Bár meg vagyunk győződve e kiváló jóakarónk jóindulatáról, közbenjárásáról, eredményt, orvoslást — sajnos — eddig nem tapasztaltunk. A terményfizetéses kántortanítóknak olyan súlyos az anyagi helyzete, hogy nem lehet csodálni, ha újabban nagyon sok kántortanítói állásra a pályázat meddő marad. A terményfizetéses kántortanítók kétszeres adót fizetnek. Két munkáért egy fizetést húznak, de ez az egy fizetésük is kevesebb, mint bármely készpénzfizetéses, hasonló fokozatban lévő tisztviselőé, vagy állami tanítóé. Emellett a termény javadalom összegyűjtése sok helyen annyi bosszúsággal jár, hogy a jó viszony a tanító és a nép között teljesen megromlik. És az ilyen tanítótól vár egyház és állam eredményes, erejét szinte túlhaladó kultúrmunkát. Súlyos sérelem ez, aminek, ha nem orvosolják, beláthatitlan káros következményei lesznek. Van némi örömöt keltő esemény is, ami az 'össztanítóságot a közelmúltban érte. Ha a sok anyagi sérelem nem is szűnt meg, ha a terményfizetéses kántortanítók sivár, nehéz helyzetbe jutottak is, van olyan mozzanat, amit örömmel üdvözölhetünk. Egy kis törvényjavaslat ez, amelynek indokolásánál kifejtette a kultuszminiszter, hogy amidőn kultúrprogrammjának egy jelentékeny része: 5000 tanterem és tanítói lakás felépítésének akciója befejezést nyer, nem feledkezhetünk meg a tanítókról sem, akiknek hivatása, hogy a tantermeket tanítómunkával betöltsék, Ezért mondotta ki törvényben, hogy a tanyákon és falvakban egy-egy hold belterületet kell nekik adni. Ezért nyitott meg egy kis törvényjavaslatában a miniszter a beiratási díjak felemelésével egy szerény, évenként 2—300.000 P-t kitévő forrást arra a célra, hogy belőle tanítói házak létesüljenek közép- és főiskolákkal rendelkező városokban. — Szerény alkotásokat céloznak e javaslatok, de mégis szeretettel kell őket fogadnunk. Bár a javaslat képviselő- házi tárgyalásánál Kocsán Károly beszédében olyasvalamit mondott, hogy azért kellett valamit a tanítóságért tenni, mert a tanítóság kívánságait a kormány belátható időn belül teljesíteni nem tudja, bár az iskolaépítési akció befejezése után a kultuszminiszter Ígérete szerint a kántortanítói sérelmek rendezését vártuk, mégis remélem, hogy e javaslatok csak a kezdetei azoknak az intézkedéseknek, amelyek anyagi sérelmeink legsúlyosabbjainak orvoslását, méltányos igényeink kielégítését vannak hivatva szolgálni, Kitartó küzdelmet kell továbbra is folytatnunk jogainkért mindaddig, amíg célt nem érünk. A tiszta igazság feltárása, helyzetünk megvilágításának következetes, állandó felderítő munkálata előbb-utóbb kell, hogy sikert hozzon, amint az illetékes körök téves felfog4sának helyesbítése után igen jelentős sikert hozott abban a kérdésben, hogy a vármegyei általános tanító- egyesületek elnökei tagjaivá lettek a törvényhatósági bizottságoknak. Minden sötétenlátás helyett gyújtson lelkűnkben világot a remény! Adjon ez a remény küzdelmeinkhez erőt, munkánkhoz kitartást, hegy a súlyos gazdasági válsággal még súlyosabbá lett helyzetünk mostohasága mellett is fel tudjunk emelkedni szent hivatásunk
