Evangélikus Népiskola, 1930
1930 / 1. szám - Jegyzőkönyv az 1929. november hó 12-én tartott rendes évi közgyűlésről
18 magas ormára és tudjunk dolgozni evangélikus népoktatásügyünkért s ezzel egyházunk és nemzetünk boldogulásáért! A közgyűlés a feszült figyelemmel végighallgatott tartalmas és mindenre kiható titkári jelentésért jegyzőkönyvi köszönetét szavaz Somogyi Béla titkárnak és Grieszhaber E. Henrik indítványára kimondja, hogy az ,(Evangélikus Népiskola“ teljes egészében közölje a minden evangélikus tanítót érdeklő jelentést. 4. A közgyűlést megelőző választmányi ülés határozata értelmében, az indítványok a tárgysorozat elején tárgyaltatnak. Sorra kerülnek a következők: a) Grieszhaber E. Henrik felolvassa a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez felterjesztendő, a Dunántúli Evang. Tanítóegyesület közgyűlésén már tárgyalt és elfogadott memorandumát, sérelmeinket ismertetve kifejti, hogy amidőn más tisztviselő minden hó elsején megkapja fizetését és ezen felül minden külön munkája után külön javadalmát, ugyanakkor a magyar tanító levitái és kántori mellékfoglalkozásáért nemcsak hogy külön javadalmat nem kap, de törvényes fizetését sem, hanem egyenesen büntetik, mert értékegységei túlmagas megállapítása miatt olykor 600—800 pengős veszteség éri. Előadó memorandumát a következőkben foglalja össze: „Kérjük, kegyeskedjék: 1. folyó évi július hó 1-től számítva az értékegységet 27.84 pengőről 18 pengőre leszállítani és az értékegységet minden évben az akkori augusztus—szeptember havi és vidéki búzaátlagárak figyelembe vételével újból megállapítani. 2. Kegyeskedjék az 1928. évi július hó 1-től számítva minden érdekelt tanítónak értékegységenként 5 pengő térítést utalványozni. 3. Kegyeskedjék sürgősen intézkedni aziránt, hogy a kántori, levitái és tanítói javadalom egy megfelelő, méltányos százalék szerint elkülönítessék és az így fennmaradó tanítói javadalom a megfelelő államsegéllyel kiegészíttessék. 4. Kegyeskedjék intézkedni aziránt is, hogy a felekezeti tanítóság az egyházak külön megterhelése nélkül minden tekintetben a többi tisztviselőkkel egyenlő ellátásban részeltessenek és ne legyen a valóságban sem különbség magyar és magyar tanító között.“ D a r i d a Károly csatlakozik Grieszhaber E. Henrik memorandumához és hangsúlyozottan kijelenti, hogy lapok és sajtó útján azt kell hangoztatnunk, hogy mi a törvényes fizetésünkben vagyunk megrövidítve. Varga- Géza, irredenta szempontból tekintve, sérelmünket károsnak tartja azért, mert a megszállott területeken működő és nagyobb kántori javadalmakat élvező kartársaink — konkrét eseteket mond el — visszacsatolás esetén mellékjövedelmüktől elesnének. Farkas Sándor, a prot. egyházak napisajtó szolgálatának vezetője, arra kéri a megjelenteket, hogy sérelmeikkel forduljanak a sajtó közvéleményt formáló erejéhez. Bérces Lajos és Gerengai Pál hozzászólása után elnök azzal rekeszti be a vitát, hogy az anyagi sérelmek dolgával a Tanítószövetség külön fog foglalkozni.
