Evangélikus Népiskola, 1929

1929 / 2. szám - Vegyes közlemények

58

Vegyes közlemények.

Az Országos Tanítószövetség közszeretetnek örvendő vezérét súlyos csapás érte. Január hó 10-én halt meg Rákos Istvánnak áldott emlékezetű felesége, aki a jóságnak, a türelemnek és övéiért való önfeláldozó szeretetnek egyik legszebb földi ékessége volt. Csak aki maga is végigjárta már a szenvedésnek ezt a fájdalmas kálváriáját, az tudja igazán, mit jelent az, elszakadni attól, aki velünk egy test, egy lélek volt. — Az evangélikus tanítóság őszintén osztozkodik a nagy tanítóvezér gyászában és szívből kívánja, hogy a kegyelem Istene hegessze be minél előbb a szívén ejtett vérző sebet.

*

Múlt havi számunkban azt irtuk, hogy sem Horváth Mihály Lajos, sem iskolája nem fizet elő folyóiratunkra. Ezt helyesbítjük,, mert Horváth Mihály Lajos ugyan nem, de Horváth Lajos egyik legrégibb és leghűségesebb előfizetője az „Evangélikus Népiskolának". Azt hittük, hogy Horváth Mihály Lajos és Horváth Lajos nem egy és ugyanaz. Hascnlóképen járt lapunk szerkesztője is. Az is Mihály Lajos, csakhogy gyerekkorától fogva Lajosnak hívták. Szülei így okoskodtak: ha a Lajos név jó Kossuth apánknak — miért ne legyen jó csemetéjüknek is. — A minisztérium azonban más nézeten volt. A nyugdíjat sehcgysem akarta Krug Lajosnak folyósítani, mert az, úgy mondotta, Krug Mihálynak jár. Sok irogatásba, hárem havi várakozásba és sok bosszúságba került, míg szerkesztőnk végre nyugellátmányát kézhez vehette. — Okulásúl szolgáljon ez kedves kartárs úrnak is — és kérjük, ne lásson maliciát a tévedésben.

A „Protestáns Tanügyi Szemle*', az Országos Református és az Országos Ágostai Hitvallású Evangélikus Tanáregyesület hivatalos közlönye, január havi számában „Szemlénk fenntartása és fejlesztése érdekében" című cikkében a következő, általunk is megszívlelendő sorokat olvassuk:

Szemlénk érdemes írógárdája a protestáns tanárság nagy számához képest, aránytalanúl csekélyre kcrlátolódik. Az egyéni belső indíték kevés emberben van meg; a szerkesztőknek legtöbbször maguknak kell kilincselniök a cikkek és tanulmányok érdekében. Jó volna, ha segítségükre sietnének búzdításukkal azok, akik hatást tudnak gyakorolni a tanárságra. Hiszen annyi ész, tudás és tapasztalat birtokában vannak protestáns közép- és felsőiskcláink tanárai, hogy nem egy havonként megjelenő, korlátolt terjedelmű tanügyi Szemlét, hanem tizet is el tudnánk látni értekezésekkel és egyéb közleményekkel, ha a bibliai „hegyes ösztön" késztetné őket.

Másról is panaszkodik a cikk írója. A református tanárok és intézetek csak gyengén támogatják a lapot. így például az 1928.—29. évben 28 tanintézet közül csak 10 iskola járult a költségekhez 528 P értékben, holott a költségből a református tanárokra eső rész meg-