Evangélikus Népiskola, 1929
1929 / 2. szám - Egyesületi élet
59 haladja a 3000 pengőt. Itt bizonyos indolencia és hanyagság forog fenn — stb. Midőn e sorokat olvastuk, mintha csak a saját hangunkra ismertünk volna. Hát nem szakasztott így van ez nálunk is? Ha ez a szomorú analógia nem volna annyira fájdalmas és zsebbe vágó is, szinte vigasztalódhatnánk. De mit ér az nekünk, ha a kartársak kegyetlen közönye nemcsak minket nyilaz le, hanem másokat is hasonló sors éri?! Egyesületi élet. A veszprémmegyei ev. tanítóegyesület „Somlóvidéki köre“ múlt évi őszi közgyűlését ismét Nagyalásonyban tartotta. Az egyesület tagjai csaknem teljes számban megjelentek. Jelen volt mint vendég az egyházmegye lelkészi kara képviseletében Mátisz Károly helybeli lelkész, továbbá Barcza Dezső vidi földbirtokos, mint a somlóvidéki evang. tanítóegyesület tiszteletbeli tagja. Sülé Sándor elnök nagyon tartalmas elnöki megnyitója után, szeretetteljes szavakkal üdvözölte a megjelent tagokat és vendégeket. Mintatanítást mutattak be Németh Lajos szergényi és Komjáthy Gyula kiskamondi tanítók. Előbbi ,,A fekete kenyér“ című költeményt tárgyalta, remek kidomborításával a minden érzés fölött álló szülői szeretetnek. Ltóbbi a nyelvtantanítást mutatta be az új tanterv követelményei alapján. Az a kitűnő eredmény, amit az eltanított anyag begyakorlásánál a gyermekek bemutattak, bizonyította legjobban a két tanítás „minta“ voltát. Bizonyították azonban a gyermekek határozott, értelmes és szép feleletei ezenkívül azt is, hogy rendes tanítóik: Karner Gusztáv és neje, a lelkiismeretes, buzgó evang. tanítók valóságos mintaképei. Adná a jóságos isten, hogy összes evangélikus iskoláinkban az oktatás hasonló alapossággal, hozzáértő lelkiismeretességgel és eredménnyel folyna! A szeretet vallásától átitatott, ilyen meglepő mértékben intelligens lelkű magyar ifjúság rövidesen kicsikarná a még olyan mostoha sorstól is a várvavárt magyar feltámadást, a boldog Nagy-Magyarországot! És pedig a legnemesebb, de egyúttal a legbiztosabb eredményt hozó fegyverekkel, a szomszédainknál nemesebb lelkűiét és magasabb kultúra révén! Tántoríthatatlan a hitünk, hogy miképen Poroszországot a „Schulmeisterek“, épen úgy édes hazánkat egyedül és kizáróan csak a Karner Gusztáv és nejéhez hasonló magyar néptanítók tehetik ismét tartósan naggyá és boldoggá! Sok ilyen tanítót adjon tehát a magyarok Istene valláskülönbség nélkül szeretett hazánknak! Úgy a „mintatanítóknak“, valamint Nagyalásony két igazán derék tanítójának áldásos, munkásságuk elismeréseképen jegyzőkönyvi dicséretet szavazott a közgyűlés. Referált ezekután Szutter Dániel, a veszprémi evang. egyházmegyei tanítóegyesület érdemdús elnöke, az egyházkerületi gyűlés neve-
