Evangélikus Népiskola, 1929

1929 / 2. szám - Stoll Ernő: A nyiregyházi ág. h. ev. iskolák története. Hatodik, templom melletti iskola

57

utcai iskola I.—II. osztályának rendes tanítója lett és 180—250 növendéket tanított. 1858-bán 80 forinttal javult a fizetése, 1850-ben, a pátens idejében, híven ragaszkodott az autonomistákhoz. 1861-ben 252 forinttal, 1866-ban 80 forinttal javíttatott a fizetése, míg 1869- ben 200 forint lakbérben részesült. 1872-ben 500 forint fizetése és 200 forint lakbére volt.

Az egyház nagysokára belátván a túlzsúfoltság folytán beállt lehetetlen helyzetet, a Nádor-utcai iskolát létesítette és osztályát a központiba vitte, Gdovin az írva-olvasásnak nagymesere volt úgy a gyakorlat, mint az elmélet terén, mely utóbbi emlékét őrzi a Bánhegyivel szerkesztett ábécés könyve.

Az 1887—88. tanév végén az egyház 240 forinttal nyugdíjazta. Negyven évi tanítói működése alatt 5819 tanulója volt. Összes nyugdíja az egyház adományával, a tanítói esperességi, kerületi nyugdíjjal 500 forintra emelkedett.

Kartársai ragaszkodásának szép jelét mutatta az, hogy 1888. év november 24-én a Szabolcsi Ált. Tanítóegyesület a társadalom bevonásával fényesen sikerült ünnepélyt rendezett 40 éves tanítói működésének jubileuma alkalmából; kartársai ezüst serleggel tisztelték meg, míg a Járáskor kebelében működő önsegélyző-egyesületben 100 forintos „Gdovin János-alapot“ létesítettek.

1889-ben halt meg, életének 62. évében. Életrajzát Werner Gyula egyesületi jegyző, később polgári iskolai igazgató tanár örökítette meg.

Dietz Sámuel mint állandó tanító 1853-tól 1868-ig működött ezen iskolánál. Ismertetett életrajzát Stoffan Lajos utódja írta 1890-ben az e célra szánt könyvbe.

Martényi József 1868—1869-ig működött Paulinyi Dániel tanító- képezdét végzett tanítóskodása mellett. Tanította a rajzot a gimnázium négy osztályában és végezte a lelkészi funkciókat a sátoros ünnepek alkalmával, míg a következő évben egészen a gimnázium tanára, később pedig igazgatója lett. Gimnáziumi tanulmányait Rimaszombaton kezdte, Rozsnyón folytatta és Késmárkon végezte. A bölcsészetet és hittudományt a budapesti egyesült protestáns theologián hallgatta. A candidaticum-vizsgát Pozsonyban tette le s aztán egy évet a jénai egyetemen töltött. Nevelősködött: Fabinyi Teofil septemvir családjánál Budapesten, Görgey Arthurnál Karinthiában Viktring- ben és báró Pcdmaniczky Árminnál Aszódon (Pest vm,), 1869 szept- 11-én a magyar nyelvből és irodalomból, földrajzból és egyetemes történelemből főgímnáziumi tanári vizsgát tett a magyarhoni ág. hitv. ev, egyházegyetem által megválasztott bizottság előtt. A népiskolák iránti szeretetét mint a főgimnázium érdemdús igazgatója is megtartotta és többször kifejezést adott ennek úgy is mint egyháztanácstag, úgy is mint az iskolabizottság tevékeny tagja.

Említésre méltó, hogy Martényi a jobb és magyarajkú tanulókból az ú. n. előkészítő osztályt alakította. A gyengébbek és tótajkúak Paulinyi Dániel vezetése alatt állottak és külön tanteremben tanultak.

Paráz István 1869-től vette át az itteni működést.