Evangélikus Népiskola, 1929

1929 / 11-12. szám - Tárca

332 7ék, vájjon milyen is az a Fertő és vájjon mi is az, amit vele el­vesztettünk. Ennek a búcsúzásnak egyben az is lenne még a célja, hogy a visszacsatolás reményét ébresszem a megszomorcdott magyar lelkek­ben, hogy tudniillik nem vesztettük el végképen sem a Fertőt, sem Nyugatmagyarországct, sem a többi elszakított országrészt; mert hisz ,,az nem lehet, hogy ész, erő és oly szent akarat hiába scrvadozzanak egy átcksúly alatt“. Kell tehát, hogy lelkűnkben minél mélyebben verjen gyökeret az az elszánt törekvés, hogy elrabolt kincseinket előbb-utóbb, de visszaszerezzük természetes részeikhez, hogy így az integer Magyarországot visszaállítsuk. Ezt a hitet erősíteni minden módon hazafias feladatnak kell ismernünk. Keresnünk kell az alkal­mat, amellyel összeköthetjük a nemzeti érzés ápolását s felejteni nem tudó és nem akaró lelkünk háborgó kitörését. Élesztgetnünk kell a reményt, hogy: nincs még veszve minden az ég alatt; mert: jaj an­nak, jaj annak, akinek kihalt a remény szívéből. Szegény megcson­kított Magyarországnak integritásáért való szent küzdelmünket pedig soha jobban nem szolgálhatjuk, mint akkor, ha minduntalan emléke­zetbe hozzuk azoknak a kincseknek értékét, amelyekkel győzőink ke­gyetlensége folytán szegényebbek lettünk s amelyek nélkül nem is élhetünk, nem is számítunk a többi nemzetek között. Lássuk most már, hogy mi is az a Fertő és mivel károsodtunk meg annak gyalázatosán erőszakos elszakításával? Hogy a Fertő egész víztükrét áttekinthessük, ezt bizonyos ma­gaslatról tehetjük. A Fertő partján ilyen magaslat több is van. El­vezetem a nyájas olvasót Nezsider ősi városkába, amely úgyszólván a tó partján épülvén, teljesen a Fertő vizivilágába esik. Ha a városka fölötti magaslatra felmegyünk s az ú. n. Tábor-romoktól" a helység irányában hordozzuk tekintetünket, elibénk tárul a Fertő a maga nagy víztükrével, amelynek látása lehetetlen, lcgy közönyösen hagyja a szemlélő lelkét. Különösen elragadó látványt nyújt ez a miniatűr- tenger, ha napfelkeltekor, vagy napnyugtakor járatjuk végig szemein­ket csillogó víztükrén. A kelő nap sugarai benne mosakodnak és lán­goló fényben ragyog az egész vízfelület, ha a nyugovóra térő nap a távoli Alpesek ormairól tükrébe mégegyszer visszanéz. A Fertő Moson és Sopron vármegyék között, amannak nyugati, emennek keleti közös határán félhold alakjában terül el Összes ki­terjedése közel hat négyzetmérföld. Vize csendes időben tiszta, ké­kes; ha hullámzik: szürkéssárga. íze savas, mivel konyhasót tartal­maz. Medrének talaja a nyugati széleken agyagos; a medence belső részein iszapos; a keleti széleken kavicsos homok. Szélein terjedel­mes nádasok vannak. A kiszáradt nádasok helyén zsombékos rétek, legelők és több helyen szántóföldek terülnek el. Északi és nyugati oldalán nagy részben szőlővel beültetett, ala­csony hegység környezi; déli és keleti partjai lapályosak, csak Ne­zsider és Védeny között van magasabb és meredekebb szegélyzete.

Next

/
Thumbnails
Contents