Evangélikus Népiskola, 1929

1929 / 11-12. szám - Kuszák István: Nyelvi magyarázat a III. osztályban. A kérdőmondat

327

Gyermekeim ekkor már türelmetlenül kérdik, hogy: ,,Mikor mutatja meg a tanító bácsi?“ — Most, nézzétek! — mondom és mutatom. Egy ideig érdeklődéssel szemlélik a kis játékot, majd újabb kérdéseket tesznek fel. Ezekre is felelek. (Mint a fentiek, ezek sem lesznek szépen kicírkalmazott és szabályos nyelvi formába gyúrt mondatok, hanem olyanok, amelyeket a mindennapi életben használunk és amilyeneket a gyermek az életben hallani szokott. Az új tanterv óta nincs külön iskolai nyelv.)

b) A kérdőmondat, kérdőjel. Olvasd az első mondatot, Laci! (—) Ki kérdezte ezt? (—) Miért kérdeztétek? (Mert meg akartuk tudni, hegy mit hozott a tanító bácsi.) Hát te mit akartál megtudni, Karcsi? Melyik mondattal kérdezted meg? (—) Milyen mondat lehet az, amelyikkel kérdezünk? (Kérdőmondat.) Olvasd el a feleleteket. Ezek is kérdőmondatok? (Ezek értesítő mondatok.) Mi van az értesítő mondat végén? (Pont.) Háfa kérdőmondat végén? (Kérdőjel.) Mit mond a pont? (Állj meg.) Hát a kérdőjel mit mondhat? (Kiváncsian kérdez!)

c) A hangsúly. Olvasd a kérdőmondatokat, Béla! Jól olvasta? Kiváncsian kérdezett? (A gyermekek megteszik észrevételeiket.) A mondatnak melyik részét mondta hangosabban? (—) Mondd te is úgy, (—) Jól hangsúlyozott? Figyeljétek meg, hogy én most jól hangsúlyozok-e? Néhány mondatot mondok hangsúlyozás nélkül. A gyermek észreveszi a kérdőhang hiányát és kijavítja. Majd megkérdezem, hogy jó volna-e, ha mindig így (hangsúly nélkül) kérdezném őket? (,,Nem, mert akkor nem is tudnánk sokszor, hogy a tanító bácsi kérdez. Azt hinnénk, hogy csak úgy mond valamit“ — szól egy gyermek.) Látjátok, azért kell helyesen hangsúlyozni nektek is, hogy megértsék a beszédeteket.

d) A párbeszédes alak. Most már tudjuk, hogyha valamit meg akarunk tudni, akkor kérdőmondattal kérdezünk. A kérdőmondat után kérdőjelet teszünk. Azt is tudjuk, hogyan kell hangsúlyozni, ha azt akarjuk, hogy megértsék a beszédünket — foglalom össze az eddigieket. — De miért vannak itt ezek a kis vonalak? (A kérdés és felelet előtt lévő gondolatjeleket mutatom.) Tanuljuk meg most ezt! — tűzöm ki a részletcélt. Elsősorban is azt állapíttatom meg a gyér- ' mekekkel, hogy az, amit a táblára írtunk, beszélgetés. Ketten beszélgettünk (a gyermekek meg én). Ezt írtuk le, azért az páros beszéd, vagy röviden párbeszéd. — Mutasd meg az első feleletet! Melyik a második kérdés? (A gyermek mutatja.) Hogyan találtad meg ilyen hamar? (Kiszámítottam.) Mi mutatta meg, hogy hol kezdődik az első kérdés? (Ez a kis vonal.) Igen, ezek mutatják meg azt is, hogy egyszer ti beszéltek, másszor meg én. így sokkal könnyebben lehet olvasni is. A párbeszédet ezután ti is mindig így írjátok. (A fogalmazásnál ezentúl a párbeszédes alakot többször alkalmazzuk.)

e) Dramatizálás. Olyan hangon feleltem én, mint amilyen hangon ti kérdeztetek? (—) Ki tudná utánozni az én beszédemet? (—) Jó, hát akkor most te lész a tanító bácsi! Gyuri kérdezzen! (A táblára írt mondatokat olvassák.) Most Pali egyedül olvassa a kérdé-