Evangélikus Népiskola, 1928

1928 / 1. szám - Somogyi Béla: Eszmék, törekvések a pálya határköveinél

7

zor, szóval mindenes, csak éppen hogy nem szedögyerek. És ekkora elfoglaltsággal is nívóssá tette a lapot. Voltak a lap ellen ugyan kifogások, váciak, de tárgyilagos azok között egy sem volt. Az igazság az, hogy ezzel a mai számmal az új, megnövekedett köntösben is csak az eddigi úton haladhat tovább a lap azzal a különbséggel, hogy változatosabb lehet a tartalom, mert lesz tere több új rovat megnyitására, hol a legszélesebb körből felszívhatja és kiáraszthatja a legkülönbözőbb eszméket. E munka megosztására szerkesztőbizottság alakult. Működjenek tagjai a legintenzívebben! És lépjen mennél több kartárs a munkatársak táborába! Hozzunk megvitatásra váró tárgyat, kérdéseket, problémákat! Ne gondolja senki, hogy ehhez írói készség, különös hivatottság kell! Nem született mindenki arra, nagyon is érzem én ezt. Szaklap műveléséhez nem is kell írói rátermettség, vagy költői fantázia! Annyi kell csak, hogy tárgyismeretre támaszkodó nézeteit valaki világosan, értelmesen előadja. Azután meg, hogy keressen alkalmas tárgyat az iskolai munka, a tanítói működés óriási területéről! Nem is kell azt keresni! Adódik elő magától is elég mozzanat, csak nyitott szemmel kell járni és tárgyunkba hivatásérzettel belemélyedni.

„Eszmék és törekvések a pálya határköveinél“ címet adtam soraimnak. Itt talán a legfontosabbak azok az eszmék és törekvések, amelyek az „Evangélikus Népiskola" pályájának e mostani határkövénél merülnek föl előttünk. Már húsz évvel ezelőtt, mint tanító- képzős érdeklődéssel olvastam az egyszerű külsejű lapot, annak az egyesületi életről beszámoló rovatát, hírrovatát, essayit, szépirodalmi részét, mert ilyen is volt. Mennyi igaz és gyakorlati eszmét hintett szét valóban költői lendülettel a „Diófa alatt" című cikksorozat szerzője: Koczor Márton. Vagy: milyen érdekes gondolatokat vetett föl és hozott helyes világításba „Hátulkuilogó" álnév alatt író kartársunk, aki maga írta magáról, hogy tanulmányaiban annak idején mindig az utolsók közt kullogott és mégis sokszor csodáltam éleslátását és tárgytudását! E két példából az első munkatársban volt írói véna, a másodikban nem és mégis egyaránt élvezetes volt mindegyiknek a produktuma. Ha azután az azóta eltelt évtizedek alatt fejlődött a tanítóképzés szintája, aminthogy fejlődnie kellett, a mai tanítónemzedéknek olyan számban kell magából munkatársakat kitermelni, hogy az a megnövekedett lapot használható anyaggal bőven elláthatja.

Hozzunk tehát nyilvánosságra minden olyan eszmét, ami munkánk nyomán, vagy környezetünkben felvetődik. Vitassunk meg módszertani kérdéseket, anyagbeosztásokat, anyagvázlatokat, tan- terveket, egyesületi ügyeket, anyagi sérelmeket, iskolapolitikai, gyakorlati, paedagógiai stb. kérdéseket. Hozzon a fiatal nemzedék új eszméket, terveket, az idősebb élettapasztalatokból leszűrt eredményeket! Vessük össze a múlt eseményeit a jövő terveivel, eszméivel! Az ifjabb a maga merészebb vágyait, ideálizmusát árassza szét a konzervatívek közé és vigyen oda alkotó, frissítő és tervező erőt! Az idősebb a maga meghiggadt hangján álljon a merész újítók túl-