Evangélikus Népiskola, 1928

1928 / 1. szám - Somogyi Béla: Eszmék, törekvések a pálya határköveinél

7 zor, szóval mindenes, csak éppen hogy nem szedögyerek. És ekkora elfoglaltsággal is nívóssá tette a lapot. Voltak a lap ellen ugyan ki­fogások, váciak, de tárgyilagos azok között egy sem volt. Az igaz­ság az, hogy ezzel a mai számmal az új, megnövekedett köntösben is csak az eddigi úton haladhat tovább a lap azzal a különbséggel, hogy változatosabb lehet a tartalom, mert lesz tere több új rovat megnyitására, hol a legszélesebb körből felszívhatja és kiáraszthatja a legkülönbözőbb eszméket. E munka megosztására szerkesztőbizott­ság alakult. Működjenek tagjai a legintenzívebben! És lépjen men­nél több kartárs a munkatársak táborába! Hozzunk megvitatásra váró tárgyat, kérdéseket, problémákat! Ne gondolja senki, hogy eh­hez írói készség, különös hivatottság kell! Nem született mindenki arra, nagyon is érzem én ezt. Szaklap műveléséhez nem is kell írói rátermettség, vagy költői fantázia! Annyi kell csak, hogy tárgyisme­retre támaszkodó nézeteit valaki világosan, értelmesen előadja. Az­után meg, hogy keressen alkalmas tárgyat az iskolai munka, a taní­tói működés óriási területéről! Nem is kell azt keresni! Adódik elő magától is elég mozzanat, csak nyitott szemmel kell járni és tár­gyunkba hivatásérzettel belemélyedni. „Eszmék és törekvések a pálya határköveinél“ címet adtam so­raimnak. Itt talán a legfontosabbak azok az eszmék és törekvések, amelyek az „Evangélikus Népiskola" pályájának e mostani határ­kövénél merülnek föl előttünk. Már húsz évvel ezelőtt, mint tanító- képzős érdeklődéssel olvastam az egyszerű külsejű lapot, annak az egyesületi életről beszámoló rovatát, hírrovatát, essayit, szépirodal­mi részét, mert ilyen is volt. Mennyi igaz és gyakorlati eszmét hin­tett szét valóban költői lendülettel a „Diófa alatt" című cikksorozat szerzője: Koczor Márton. Vagy: milyen érdekes gondo­latokat vetett föl és hozott helyes világításba „Hátulkuilogó" álnév alatt író kartársunk, aki maga írta magáról, hogy tanulmányaiban annak idején mindig az utolsók közt kullogott és mégis sokszor cso­dáltam éleslátását és tárgytudását! E két példából az első munka­társban volt írói véna, a másodikban nem és mégis egyaránt élve­zetes volt mindegyiknek a produktuma. Ha azután az azóta eltelt évtizedek alatt fejlődött a tanítóképzés szintája, aminthogy fejlődnie kellett, a mai tanítónemzedéknek olyan számban kell magából mun­katársakat kitermelni, hogy az a megnövekedett lapot használható anyaggal bőven elláthatja. Hozzunk tehát nyilvánosságra minden olyan eszmét, ami mun­kánk nyomán, vagy környezetünkben felvetődik. Vitassunk meg módszertani kérdéseket, anyagbeosztásokat, anyagvázlatokat, tan- terveket, egyesületi ügyeket, anyagi sérelmeket, iskolapolitikai, gya­korlati, paedagógiai stb. kérdéseket. Hozzon a fiatal nemzedék új eszméket, terveket, az idősebb élettapasztalatokból leszűrt eredmé­nyeket! Vessük össze a múlt eseményeit a jövő terveivel, eszméivel! Az ifjabb a maga merészebb vágyait, ideálizmusát árassza szét a konzervatívek közé és vigyen oda alkotó, frissítő és tervező erőt! Az idősebb a maga meghiggadt hangján álljon a merész újítók túl-

Next

/
Thumbnails
Contents