Evangélikus Népiskola, 1928
1928 / 1. szám - Koczor Ferenc: Uj év, - új reménység
8 zásai elé a tapasztalat tényeivel, a maga tisztán látásával; hadd érjen, forrjon az eszme és nyerjen vele egyházunk, nemzetünk egyaránt! Ne maradjon ki a sorból se az Alföld, se a Dunántúl! Menynyire más és más világ mindegyik! Mennyi tanulságot rejt magában az egyik világ a másik számára! Az ,,Evangélikus Népiskola" hivatalos közlönye lett országos egyesületünknek. És én mégis azt szeretném, hogy a jövőben ne úgy fogadnák a kartársak, az iskolák, mint ,,hivatalos lapot", amit el kell helyezni az iskola könyvtárában, amire elő kell fizetni! Az volna a helyes, ha egyetlen evangélikus paedagógiai szaklapunkat, a ,,mi lapunkat", havonként beköszöntő igazán kedves vendégünknek, szeretettel, melegen fogadott barátunknak tekintenék és mindaddig ott lenne asztalunkon, amíg csak utolsó betűig át nem tanulmányoztuk. Életpályánknak egy-egy karácsony vagy újév — határköve. Karácsony szeretetnapjára adjon visszhangot hivatásszeretetünk és annak jegyében is, meg az újesztendő két világot elválasztó jegyében is kezdjünk bensőséges lélekelmélyedéssel munkához és juttassunk ott tágas teret egy eddig talán kevéssé művelt munkaágnak: az „Evangélikus Népiskola" szellemi támogatásának, cikkek, értekezések, tanulmányok írásának! Tegyük ezt a kérdést lelkiismereti kérdésünkké és akkor, bizton remélem, sok örömünk lesz benne! Azt is remélem, hogy akkor újabb határköveknél új meg új boldogság vár ránk: gyönyörködhetünk az elhintett mag szárbaszökkenésében. Ebben a reménységben hívom, mint az országos egyesület titkára, vállvetett munkára kartársaimat. Él bennem az a hit, hogy szavam nem lesz nyomtalanúl elhangzó szó, hanem nyomában új életre pezsdűl „Evangélikus Népiskolánk" és a pálya új szakaszán mindig nagyobb virágzásnak indul. Somogyi Béla. Uj év, — új reménység. ,.Az élet Isten palántája, melyről egyszer Isten gyümölcsöt vár“ Hérints Lajos Az egymásután következő napok terhes robotjában az I d ö olykor megállásra készteti az embert. Semmi sem jobban, mint egy lepergő év utolsó órái és egy újnak kezdő percei. — Mivel mindnyájan lelkiismeretünkben, érzések összetételében különbözők vagyunk, más- és másként hat ez reánk, csak egy bizonyos: nyomtalanúl nem múlik el egyikünknél sem! Bár különféleképen váltódik ki lelkűnkből a hatás, egy közös vonása mégis van. Mindnyájunk lelkében megcsendül mély búgással egy húr, tele bánattal, fájdalommal. Ha dallamát hallgatjuk, úgy vesszük észre, nem egyéb az, mint a gondosan és apróra kiformált s kegyetlenül megvesszőzött élet-
