Evangélikus Népiskola, 1928
1928 / 1. szám - Somogyi Béla: Eszmék, törekvések a pálya határköveinél
6 ezzel tulajdonképen megdönti a tanítók automatikus elölépésének elvét. Lehet-e igazi, komoly önművelést és ennek nyomán igazi kulturmunkát várni attól a tanítótól, akinek általános, emberi alap- természetében rejlik, hogy megbántott lélekkel, a szebb jövőbe helyezett jó reménység megrendülésével nem tud egész lélekkel és erővel munkálkodni? De hiszen a mi lelkünk már hozzáedzödhetett a csalódásokhoz! Hiszen nagyhorderejű változásokat Ígérő kijelentéseket sokszor hallhattunk, de mikor tettekre került volna a sor, szertefoszlottak a légvárak és mi csak a csalódás és lemondás közt válogathattunk. Nem volnánk tanítók, ha tűrni nem tanultunk volna meg! Másrészt azonban az is világos, hogy ha a türelem szép erényére nekünk munkánk közben szükségünk van is, annak a türelemnek örökös próbakövei mi nem lehetünk. A szeretet, hivatásszeretet himnuszát zengtem fentebb és íme most mégis szinte megcáfolom előbb hangoztatott elveimet. Nem akarok ellentmondásba jutni és csupán leverő tényeket felsorakoztatni! Más cél áll még előttem! Más szózatot akarok útnak bocsátani az „Evangélikus Népiskola“ e mostani, határkövet jelentő számában. Megint csak vissza kell térnem oda, ahonnan kiindultam: szeretettel, hivatásszeretettel kell szembenéznünk a nehézségekkel és kell az életpálya határköveinél felvértezni magunkat a pálya további szakaszára! Krisztusi erényekkel töltse meg azért karácsony hangulata szívünket és az űjesztendői útjelző kőnél a mögöttünk ködlő múlt homályából bontsuk ki tétovázó lelkünk szárnyait és lebegtessük űj tervek, új célok messze, előttünk kéklő világa felé. A feladat sok, ami előttünk áll. A megvalósításhoz is több út vezet. De azok a tanítók, akik akár igazi evangéliomi szellemű, akár gyakorlati paedagógiai értékű, akár magyar nemzeti szempontból komoly értékű működésre és eredményekre törekszenek, nem mellőzhetnek egy utat: a tanügyi sajtó, a paedagógiai szakirodalom útját! Nem kell azt fejtegetnem, milyen hatalom ma általában a sajtó, mi egy paedagógiai szaklap célja, rendeltetése. Megértették azt már azok a nagy elődök, akik nekünk, evangélikus tanítóknak lapot indítottak: az „Evangélikus Népiskolát“. A lap jövő terveivel bővebben foglalkozik annak életre keltője, mostani atyja: Krug Lajos. Tiszta képet tárt ö elénk a lap jövőjére nézve is. Erre vonatkozólag még csak annyit, ha még ezután is akad olyan iskola, amelyik a lapot elfogadja, de annak előfizetési díját már befizetni nem akarja, vagy úgy akarja kivonni magát a lap járatása alól, hogy az illetékes esperes felhívására jelenti a lap megrendelését, de azt meg nem rendeli, tehát hamis jelentéssel játssza ki a lap támogatására törekvő egyházi hatóság jóhiszeműségét, annak az iskolának tanítója nem méltó az evangélikus tanító nevére. Az ilyen és csakis az ilyen iskolák nagy száma miatt kellett a lap kötelező járatására nézve mozgalmat indítani, indítványt tenni! Mi nem lehetünk eléggé hálásak Krug Lajosnak, aki a mi lapunkat újra feltámasztotta és oly páratlan energiával és szakértelemmel fenntartotta és vezette. Ne felejtsük, hogy ő egy személyben szerkesztő, kiadó, riporter, korrektor, revi-
