Evangélikus Népiskola, 1928
1928 / 2. szám - Vegyes közlemények
58 gazdasági viszonyokban keresi. Iskolátlan tanyák miatt 2.714 gyermek nem jár iskolába. E helyeken most folyik az iskolaszervezés. Egészséges állapotok — a tanügy terén — csak az 1921. évi VII. t. c, teljes végrehajtásával várhatók. Ha a szervezendő iskola távol van a templomtól, ott az iskolának istentiszteletre való felhasználása is szükséges. Ahol több felekezet van, azok testvéries egyetértéssel állapítsák meg az időbeli sorrendet. A protestáns felekezet mindennehézségnélkülvehetiigénybeaziskolát, A kath. felekezetek — ha kérik — egy oldalfülkének hozzáépítésével, (melyre az állam segélyt ad) tehetik lehetővé a templomozást. Az agilis tanfelügyelő midőn az 1926. évi VII. t. c. mely a mező- gazdasági népesség érdekeit szolgáló népiskolák létesiiléséről és fenntartásáról intézkedik s ennek végrehajtása körül tett tárgyalásokról beszámolt, hangsúlyozta, hogy anépoktatásiigy egész elgondolása, programja az, hogy erősen valláserkölcsös alapokon munkálkodjék. Nyílt levél. Mélyen tisztelt Szerkesztő Úr! Kiszely János kolléga úr az ,,Ev. Népiskola“ januári számában többek között ezt írja: ,, . . . egyesek a százalékot nem hagyták a kereskedőnél, de követelték és meg is kapták azt onnan stb. ... és a véletlenül vagy más úton kezükhöz jutott százalékot én az utolsó fillérig követelem, követeljük! Az országos határozat egyformán kötelez mindenkit erre!“ Ez ugyebár a tankönyvekre vonatkozik? Miután e cikk engem is érint, az alábbiakban adom elő az erre vonatkozó felfogásomat és cselekedetem indokait: Mikor a kerületi gyűlésünkön meghozatott azon határozat, hogy az iskolai könyvek után járó szokásos százalékot a tanítók nem vehetik többé igénybe, hanem ezt a kiadók tartsák vissza s az üdülőházunk javára könyveljék el, idehaza informáltam a szülőket a tankönyvek árai felől. — Teljes volt a lázadás! És ez érthető is volt, mert a könyvek megdöbbentően drágáknak bizonyultak. Az én gyakorlatom mindig az volt, hogy a kiadók által nyújtott százalékból csupán a postadíjnak megfelelő összeget tartottam meg, a többit, vagyis az összeg tetemesebb részét nem vettem soha igénybe; ezáltal a tankönyveket a bolti áron jóval alul tudtam adni s így biztosítva volt az, hogy még a legszegényebb tanulóm is új könyvhöz jutott. De most, mikor a szülők a horribilis tankönyvár felől tudomást szereztek, nem voltak hajlandók a pénzt rendelkezésemre bocsátani (t. i. én a könyvek árát előre szoktam beszedni). Mit csináljak? Nem volt más hátra, mint a kiadótól részben ingyen könyvet, részben százalékot kérni, jelezve, hogy különben a megrendelésem nem áll fenn. Tehát vagy lesz valami kedvezmény, vagy nem lesz tankönyv, ez volt a kérdés! Tanítani pedig tankönyv nélkül nem tudok, kénytelen voltam a százalékhoz nyúlni. És még így is van néhány tanulóm, kik a kedvezményes tankönyv árát sem fizették még meg. A kiadónál ezért meg mindig van fennálló könyvtartozásom. Ezek után kérdem, én tőlem lehet-e követelni a százalékot,
