Evangélikus Népiskola, 1928
1928 / 2. szám - Egyesületi élet
59 amit a magam céljaira eddig sem, meg most sem élveztem? De ne méltóztassék igen tisztelt Szerkesztő Uram azt gondolni, hogy én az üdülő házunkat szívemen nem viselem! Óh nincsen ennek az eszmének nálamnál lelkesebb barátja! Én becsülettel befizettem a bizonyos havi járandóságot. Épp jelenleg gyűjtést tartok üdülőházunk javára. A ,,Tanító-nap“ programját most készítem. A cél érdekében agitálok, animálok,» gyűjtök!! Tehát, amit vesztettem a vámon, be akarom szedni a réven. A tálentom azért minden bizonynyal meg fog szaporodni. A Szerkesztő Urnák mindenkor kész híve Szepetnek, 1928. jan. 18. kartársi szeretettel Balázsovits Gyula, ev. tanító. Válasz. Kedves Öcsém! Nehéz fejtörő kérdést intézett hozzám, melyre mint elnök csak azt válaszolhatom: igenis a percenteket be kell szolgáltatnia; — de mint ember és kolléga átérzem nehéz helyzetét és nem feszítem keresztre, ha a valóságban nem élvezett és a könyvkiadótól fel sem vett percenteket nem fizeti be. Annál kevésbé, mivel lelkes, szép kijelentése szerint gondja lesz arra, hogy ami a vámon elveszett, a réven megtérüljön. — Az Isten áldja! — Szeretettel köszönti bátyja Krug Lajos. Egyesületi élet. Az Országos Ágostai Hitvallású Evangélikus Tanítóegyesület választmánya 1927. évi december hó 28-án délelőtt 8 órai kezdettel Budapesten a Tanítók Házában tartotta ülését, melyen Krug Lajos elnök elsőben az egyesület 1927. évi októbei 24-én tartott közgyűlésén felvett jegyzőkönyvet olvasta fel. A jegyzőkönyvnek 17. pontjához Laczó Endre szólott és a következő indítványt terjesztette elő: ,,Az ág. h. ev. egyház hitéletének legfontosabb része, ékessége ereje az istentisztelet. Ennek a fény- és központja az igehirdetés: a prédikáció. Megelőzője, kísérője, kiegészítője az ének. Az evang. egyháznak kezdettől fogva nagyszerű szónokai voltak s vannak jelenleg is. De amig az igehirdetés magas fokon állott s áll ma is, addig a kíséret, az ev. egyházi zene sajnos nagyon messze van az óhajtott színvonaltól? Dé"nem ÍS lehel mákként, mert az ev. egyházban az orgonisták képzettsége a legprimitívebb s a haladás majdnem lehetetlen, mivel az orgonisták egész nap tanítanak s halálos fáradtan sem idejök, sem kellő diszponáltságuk, sem kedvük nincs. Javaslatom tehát a következő: Az ág. h. ev. egyházi istentiszteletek magasztossá tételéhez szükséges, hogy az ev. egyház kántorai végezzék el a legmagasabb zenei képzettséget adó kurzusokat, vegyék át az akadémiai anyagot, az egyház pedig tisztán kántori állásokat léte-
